Ez a nemes óhaj lengte be Böjte atya tiszta szándékú meghívását útban Csíkszeredától Szováta felé eregélve. Lefelé csordogálva a hegyen. Hazafelé jövet.
A jó öreg Hargitát is hátunk megett hagytuk már, amikor ezirányú elképzelését szép csendben kifejtette. Hátam mögött a székelyek szent hegyével és a több mint tíz éves nagycsaládokat egybeszervezõ konokságommal egybõl rátapadtam a felvetésre. Mint vénülõ tanítvány a régóta óhajtott, megváltó szent igére.
Táborba hívta Csaba az erdélyi magyar nagycsaládosokat, a nagycsaládos mozgalmak és szervezetek képviselõit. Akkor és ott ezért arra kért fel, hogy mozgósítsam azokat a nagycsaládokat, akikkel Szovátán gyûlhetünk.
Engedjétek hozzám jönni a sokgyermekeseket! – gondolhatta Böjte atya, amikor elsõ hívó üzenetét is megírta. Hisz az volt ebben a levélben, hogy alapítványának vezetése eldöntötte: a 2006-os év június havának utolsó hetében tábort szervez erdélyi magyar sokgyermekes családjaink részére.
Pontosabban felajánlotta azt, hogy Erdély magyar nagycsaládjai is megélhessék elsõ saját közös táborukat Szovátán, a - Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó - Szent József Gyermekotthonban. Mi is megkaptuk a lehetõséget, hogy családjainkkal együtt pihenjünk, kiránduljunk és lubickoljunk kicsit a híres sós „feredõkben”. Kilenc család kapott meghívást és néhány szép napot arra, hogy lazítson itt, és közben önszervezõdjön.
Engedjétek hozzám jönni a soktestvéreseket! – mondhatta volna Böjte atya, amikor a vidám gyermeksereget a táborban megpillantotta, és üdvözölte. Miközben határtalan öröm töltött el mindannyiunkat a szokatlan gyermeksûrûséget figyelgetve.
Kiszámítottuk, hogy 5,2% gyermek jutott egyetlen családi fészekre. A - nem olimpiai próbának számító - utódfelvonultatási versenyt a csíkszentdomokosi Kristály família nyerte 8 jelenlévõ gyermekkel. Szupermodern babakocsi járt nekik az aranyérem mellé.
Közben folytak a vérre menõ asztalitenisz, lábtenisz és focicsaták. Egyik fiam az atyát hívta ki egy pingpongütközetre. Aztán hegedûk kerültek elõ nagy gyönyörûségünkre. A csíkszeredai Dánél gyerekek húztak talpalávalót. Mások népdalokat tanítottak.
Engedjétek hozzánk jönni az erdélyi magyar nagycsaládosokat! – mondhatjuk immár elsõ táborunk befejeztével. Hiszen a Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyrõl, Gyergyóalfaluból, Bélafalváról, Csíkszentdomokosról, Csík- és Nyárádszeredából ide összesereglett magyar nagycsaládosaink nemcsak pihentek és vetélkedtek.
Lelki táplálékokban is dúskálhattak. Jólesõ érzéssel hallgattuk Csaba atya fohászát az erdélyi magyar nagycsaládok jövõjéért. Azért, hogy ezek a sejtek átfogó egyesületbe, szövetségbe tömörüljenek. Hogy egymáson is segíthessenek.
Hogy az új szervezetbe is bejöjjenek. Hogy összefogjanak, benépesítsék és megtartsák számunkra ezt a csodálatos földet.
Erdélyt, fogyó magyar népünket.
Csíki SándorMegjelenés elõtt az Európai Idõben
)
