Kedves Testvérek!
Hazaértem Dévára, a székelyföldi tanévnyitókról. Egy nagy busszal mentem, melyre minden állomáson új gyermekek, felnõttek ültek fel, szálltak le, hogy puszikat adjanak, kapjanak, hogy a régi és új házaink kacagással, megteljenek, hogy szelíd optimizmussal itt is ott is felfakadjon a kicsinyek iránti testvéri szeretet.
A három nap alatt sikerült meglátogatnom a Torockói házat, hol négy munkatárs, Tamás Márta vezetésével szeretettel babusgatta a gyerekeket. A torockói táj, az ottani kis házunk szépsége önmagában Isten szép ajándéka.
Szovátán a szokásos nagy nyüzsgés fogadott. Sok-sok aranyos, szép gyerek, rengeteg puszi, és tanévkezdés elõtti, pihent, frissen lüktetõ életerõ, melyre nagy szeretettel borult rá, a mindent aranyfénybe borító õszi napfény, és Pál Marika, és munkatársai gondoskodó jósága.
Csíkszeredában sajnos egy szomorú hír is fogadott. Meghalt Dánél Magdika munkatársunknak az édesapja. Most vasárnap temetik, Isten ölelõ karjába ajánljuk ezt az igaz székely embert. Csíkszeredában elhelyeztünk hat szakiskolás fiatalt, õk hosszú évek óta nálunk tanultak Déván, befejezték a szakiskola elsõ két évét, és mivel nálunk nincs tovább, így tanulmányaikat a Csíkszeredai Faipari Líceumban folytatják. Az egyik lányunk sikeres érettségije után bejutott a csíkszeredai Nõvérképzõ fõiskolára, most õt is be kellene fogadni a még nemlétezõ csíki otthonunkba.
Tusnádfürdõn szép tanévnyitó szentmise volt a templomban, melyen nemcsak a helybeli diákok, tanárok, vettek részt, hanem a város vezetõsége is, élükön a polgármester úrral. Az ünnepség után jó volt egy kávéra leülni az új épületünkbe, mely szépen megújult, de még távol van attól, hogy bátran büszkén bejelenthessük, hogy kész van a nagy királyunkról, Szent Lászlóról elnevezett Gyermekvédelmi központ. Minden esetre nekem jó volt az új otthonban megpuszilgatni az elsõ gyermekeket. Imádkozó szeretetben ajánlom ezt a szép, nagy álmot, kérjétek az Élet urát, hogy lépésrõl, lépésre megszülessen a Tusnádi otthonunk.
Megálltam egy imádság erejéig a Kászoni házunk elõtt, e csodaszép tájban magasodó ékszer lábánál. Itt még egy kapavágást sem tettünk, de nagyon szeretnénk itt ebben a térségben is beindítani az élet szentélyét, a bajbanlévõ gyermek otthonát. Remélem, hogy lassan itt is elkezdhetjük a munkálatokat.
Kovásznán hangos gyermekzaj fogadott. Sajnos itt megkéstünk az épület átalakításának munkálataival. A ház egyik része még mûködõ építõ telep, de a jórészt Kovászna megyébõl származó, és mostanig Déván tanúló gyermekek nagy örömmel vállalták az átmeneti nehézségeket a Kolozsi házaspárral, kik a házat vezetik. Jó volt összefogott kezekkel körbe állni, és Isten áldását kérni az Apor Vilmosról elnevezett otthonra, melyet december harmadikán szeretnénk ünnepélyesen felszentelni.
Napközi otthonok közül, most csak a születõ Balánbányait sikerült meglátogatnom, úgy érzem, hogy az itteni szükség, de a helyiek hozzáállása is segíteni fog abban, hogy itt is megszülessen a kicsinyek iránti szeretet szép mûve. Egyelõre, csak egy csoport indul, Györfi Júlia nevelõ nõvel.
Szárhegyen újra született a napközi mellett a bentlakó otthon, egyelõre a kolostorban fognak lakni, de remélem, hogy az õsz folyamán elkészül a mi kis otthonunknak a tetõtere, és átköltözhetnek a gyerekek oda. Csergõ Hajnalka, és az õ kedves férje, óriási lendülettel dolgozik, arra kérlek, hogy imádságos szeretettel kövessétek az ottani szép álmok kibontakozását.
Gyulafehérvárra is elvittem néhány gyereket, és így részese lehettem a lefekvés elõtti pizsamában való ugra-bugrálásnak. Bõjte Laci az õ kedves feleségével, és három saját gyerekével olyan szépen befogadták a családjukba a többi gyereket, hogy egy idegen nem tudná szétválasztani õket.
Azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a munkatársaim, gyerekeim tudják a feladatukat, most csak szép nyugodt, kitartó munkával meg kell hódítaniuk a szellemi, lelki csúcsokat, magaslatokat, melyek elõttük állnak. Jó volt még szorongva is ott állni a gyerekek között, igen szorongva, mert Istenben bízó lelkem nagyon kis helyre össze tud szorul ennyi felelõsség alatt. Szeretettel kérlek, imádságos szeretetetekkel kísérjétek, és ha tudjátok segítsétek a szeretetbõl igen nehéz munkát vállaló fiataljainkat, munkatársaimat, és a gyermekeket, kik mindennél drágábbak.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
2006. szeptember 17.
