Beszámoló!
A tegnap Kolozsvárra utaztunk Robival, az egyetemistákhoz. 7 újoncot
kellett befogadjanak a "vének". A 11 fiú befogadott 4-et, most mar 15-en
lettek. A 9 lány meg 3-at. Õk most 12-en vannak.
Pihenten, új erõvel kezdik az új tanevet. Nagyon szépen elbeszélgettünk,
terveztük a jövõt. A ház itt-ott javításokra szorul, amit a házban lakó
fiúk is el tudnak végezni. Nagy lelkesedéssel fogadták Robi javaslatát,
hogy október 21-én oda megy 2 napig és segít rendbe hozni a házat. Jól
esett nekik, hogy megy egy felnõtt, aki komolyra veszi ötleteiket, s nem
csak irányitani fogja õket, hanem segít is.
Ennyi lánnyal a lány fürdõt is át kellene rendezni. Volna is ötletünk,
csak egy jótevõt kellene keresni, aki kád helyett zuhanyzót tesz, megjavítja
a vízvezetéket, kettõbe osztja a fürdõt, stb.
Felajánlottam nekik, hogy személyesen fogom levinni azt a pénzt, ami minden
hónapban jár nekik. Elképesztett, hogy mennyire örültek neki. Azt
mondták, akkor együtt költsük el. Együtt fizessük ki a közköltségeket,
együtt menjünk vásárolni, amire szûkségük van együtt vegyük meg,
természetesen a megmaradt pénzbõl. Kiérzõdött, hogy mennyire igénylik idõnként egy felnõtt jelenlétét,
akivel megoszthatják örömüket, bánatukat, tanácsot kérhetnek. Felnõttek,
de meg gyerekek.
Egyeseknek, igaz, döcög egy kicsit a tanulmányuk. Ezt most felmértük, és
próbáljuk megoldani. Ha nem megy, a téli vizsgaidõ után meg beszélünk
errõl.
Jól esett ott lenni, jól esett látni a rendezettséget, jól esett látni, hogy komolyabb zsummogás nélkül befogadták az újakat.
Palkó Ceci
Kolozsvár, 2006 szeptember 28.
