Adj Uram élő hitet nekünk!
2006. okt. 28
A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek
létét sem fogadja el. Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek
szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.
Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán
még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára
vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.
Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint
a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk. Pedig mi
mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve,
topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett
elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé. Meg-meg csillan Napunk,
Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem
vagyunk Istenek. Sokszor a gonosz, a gyűlölet mozgatja kezünket,
lábunkat, nyelvünket, de nem vagyunk gonoszak, a gonosztól
megszabadulhatunk és tisztán, szabadon vándorolhatunk. Utunk maga is
teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva
önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.
Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha őseink hitét követve térdet
hajtanánk Istenünk előtt, és a tékozló fiú atyjának szeretetével
ölelnénk át a gonosz karmaiból szabaduló testvéreinket.
Csaba t.
