Vándor fecske hazatalál

Ez utóbbi történelmi mozzanat során kerültek a bukovinai székelyek Hunyad megyébe – Dévára, Csernakeresztúrra, Vajdahunyadra, Sztrigyszentgyörgyre. Összetartó, dolgos, identitását őrző közösségként épültek be a helyi magyarságba, valamennyi településen erősítve azt.

Hagyományaik jó részét még a legdurvább kommunizmus idején is őrizték, s bár a falurombolás a városszéli „csángótelepeket” sem kímélte, szétszóródva, tömbházakban ma is őrzik az összetartozás jegyeit.

A jelenlegi társadalmi folyamatok azonban nem igazán kedveznek e népcsoportnak. 2006 karácsonyán fordult elő először, hogy Déván elmaradt a még Bukovinából hozott katonajáték, azaz a „zsidózás”. A gyökerekhez való kötődés azonban újra felerősödni látszik.

A Déván és Csernakeresztúron élő telepes leszármazottak 2005 májusában zarándokutat szerveztek a Székelyföldre és Bukovinába, végigjárva őseik útját, a madéfalvi vesztőhelytől egészen az öt bukovinai faluig, melyekben ma összesen két idős ember beszél magyarul.

A temetők és ortodoxszá festett templomok azonban még őrzik a székelyek emlékét. Az első zarándokút sikerén felbuzdulva tavaly májusban megismételték az utat, s úgy tűnik, ebből már hagyomány lesz a két Hunyad megyei közösségben. Ez utóbbi zarándokút képeit, élményeit elevenítették fel az idei megemlékezésen, majd sor került a hagyományossá váló koszorúzásra.

A templomkertben a betelepedés emlékére állított kereszt tövében felcsendült a Székely himnusz és meggyúltak a kegyelet gyertyái, az öszszetartozás melegét sugározva a sok fájdalmat megélt közösség maradékaira.