Bollók Csaba Iszka utazása címû filmje kiölte belõlünk a cinikus kritikust a filmszemlén.Elsõ gondolatom a lepusztult bányászfaluban guberáló gyerekek, az alkoholizmus öntudatlanságában kegyetlenkedõ szülõk, a közönyös kívülállók világában tapicskoló filmet nézve az volt, hogy a nyomorpotenciál csökkenésével a hazai mûvészfilmesek kénytelenek olyan helyekre költöztetni történeteiket, mint Románia. Ott még megvan az a mennyiségû szenvedés és kilátástalanság, ami elég egy belevaló mûvészfilmhez. Nem véletlen, hogy egyre több filmszemlés filmet forgatnak Erdélyben, legutóbb például Kamondi Zoltán mutatta meg, milyen is a valóság a hímzett etnosapkán túl.
Míg azonban a Dolinában képtelen voltam elfelejteni a rendezõ arrogáns mûvészkedését, Bollók Csaba
filmjénél hamarosan egész máson járt az eszem. Mégpedig, hogy vajon dokumentumfilmet látok-e, vagy fikciót. A címszereplõ, Iszka ugyanis olyan szívszorító hitelességgel volt jelen minden jelenetben, a még meleg kohósalakon pihenve, a bányászkantinban élelmet koldulva vagy a szülõi terrorról mesélve mosolyogva, hogy erre rendezõ nem instruálhatott egy tizenéves kislányt. A gyerek arca is - minden hamvassága ellenére - olyan meggyötört volt, mintha Törõcsik Marit küldték volna vissza egy idõgéppel.
A sztori pedig, bár lebilincselõ volt, valójában nem futott ki sehová. Olyan volt, mint az életben pár hét, hogy történnek dolgok, az ember örül, szomorkodik, aztán egyes dolgokról kiderül, hogy kár volt örülni nekik, de közben este lett, és le kell feküdni aludni. A képek viszont a kézikamerás esetlegesség ellenére is szépen komponáltnak tûntek, ami a játékfilmes oldalt erõsítette.
A rejtélyt végül maga a rendezõ leplezte le nekem, amikor elmesélte, hogy a fõszereplõ kislánnyal négy évvel ezelõtt találkozott egy vasúti átjáróban. Õ az autóban várt, a lány pedig guberált vasakat vonszolt kézikocsiján. A kislány, Varga Mária valóban alkoholista szülõknél él, egy valódi bányásztelepülésen. Egyes jelenetek felvételétõl azért ódzkodott, mert õ pont abban a kantinban szokott koldulni, ahol a kantinos koldulási jelenetet akarták elvenni. Varga Mária ott volt a díszbemutatón is, koravén arccal, félszegen mosolygott, és azt mondta a filmrõl, hogy nagyon szép. Elõször volt moziban.
