A Tófalvi nevet viselõ családok eddigi történetében elsõ, kiemelt jelentõségû, találkozót tartottak szombaton Korondon. Tófalvi József kezdeményezésére jótékonysági bált is szerveztek ebbõl az alkalomból. A családtalálkozó és a bál célirányosan a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatását hivatott szolgálni. A szervezõ családnak a Korondon élõ Tófalvi családnevûek mellett az elszármazott falusfeleiket is sikerült megszólítania.
A farsangi közösségépítõ alkalom szentmisével kezdõdött a katolikus templomban. Daniel Ernõ plébános Jézus szavaival – melyek szerint „amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek” – mondott köszönetet az adományozó az alkalom ötletgazdájának, és lelkes szervezõjének. A szónok hangsúlyozta: „a szeretet mértéke-értéke a segítségnyújtásban ismerszik meg leginkább.” Az egymásra, és ez alkalommal másokra is figyelõ odaadás szép tanúságtevése szökkent szárba a rendezvénnyel egybekötött családtalálkozó keretében.
A plébános felolvasta Böjte Csabának az egyházközséghez írt üzenetét, amely Csaba testvérnek egy nagy család körében megélt személyes érintettségû történetével kezdõdött. „Egy kis pohár víz a forrásból erõt adott, hogy elinduljak a szeretet útján. Amelyet mindannyiuknak kívánok. Merjünk elindulni, továbbmenni az Isten által mutatott úton 2007-ben is.”
A Szent Ferenc Alapítvány képviseletében jelen volt Dánél Sándor a Csíkszeredai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, aki egyben a Sz. Ferenc alapítvány munkatársa feleségével Magdolnával, magukkal hozták öt kisseb gyermeküket a hétbõl. A szentmise után, a plébánián gyerekeik mûsorral köszönték meg - hátrányosabb helyzetû társaik nevében, akik nem igazi családban nevelkednek -, a Tófalviak ajándékát, amellyel gondoltak a „legkisebbekre”.
A bálon több mint harminc család vett részt. A talpalávalót az alsósófalvi Ráduly Zenekar húzta, és fellépett, a szintén alsósófalvi, hagyományõrzõ gyermeknéptánc-csoport Fülöp Noémi vezetésével.
A vidám jótékonysági bál után a Székelyudvarhelyen élõ Tófalvi Mihály és Kati lélekhez szólónak és életre szólóként, szólítóként emlegette a kivételes élményt. Sok síkon érintõdtek a találkozások, és a nemes cél megvalósulásával. Daniel Ernõ plébános nem gyõzi hangsúlyozni, mennyire nagyszerû, hogy ilyen magánkezdeményezés született az egyházközségben, és elõremutató közösségi, lelki gyarapodás kútfõjévé válhatott.
Szerző: Molnár Melinda
)
