Isten kegyelméből haza értem ausztriai utunkról Pál Marikával, Karda Róberttel, és az alapítványunk új nyugati kapcsolataiért felelős munkatársával, Csekő Krisztinával, aki március elsején kezdi a munkáját Budapesten az ottani új irodánkban. Szilvai Lívia, Krisztina elődje, férjhez ment, és babát is vár a tavasz folyamán. Isten áldása legyen továbbra is az ő szeretettel telt életén.!
Bécsben van egy kedves osztrák közösség, melyet a kedves Gerti néni vezet, s mely az Alapítványunk legrégebbi stratégiai partnere, sok, sok gyerek köszönheti nekik mindazt, mit általunk kaptak Déván, Erdélyben. Jóságukért nem tudunk elég gyakran szeretettel hálát adni a mindenható Istennek. A velük való találkozó, bár a nyelvi nehézségek miatt nem teljesen zökkenő mentes, mégis életem legszebb percei közé tartoznak, mert őszinte bizalmuk, feltétel nélküli szeretetük, nagyon sokszor túlsegített a kezdeti nehézségeken. Soha nem gondoltam volna, hogy térben tőlünk, ilyen messze élő emberek, ilyen kedvesek tudnak lenni, és ilyen sokat jelenthetnek számunkra. Isten áldása kísérje mindannyiukat, és különösképpen a támogató csapat legidősebb tagját, ki az idén tölti a 100 életévét. Ugyancsak Bécsben találkoztunk egy kedves linzi támogatóinkkal, J. Klinger testvérünkkel, aki társával, és barátaival fáradhatatlanul, hosszú évek óta látogat, segít, szeret bennünket bizalommal. E kedves osztrák testvéreink sok-sok nehézségen keresztül bátorítottak, támogattak, - nemcsak anyagiakkal. Úgy gondolom, hogy nélkülük nem is indulhatott volna el az 1993 évben az alapítványunk. Csodálatosnak tartom, hogy ez a kedves támogató csoport azóta is figyelemmel kíséri munkánkat, gyermekeink fejlődését, és nemcsak távolról, hanem szeptember végén újból szeretnék hosszan látogatni otthonainkat, magukhoz ölelni jóságukból felcseperedő gyermekeinket.
Isten kegyelméből Bécsben találkozhattam az ott kint élő magyar közösség tagjaival is. Szombat este, a Pázmáneum-ban egy vetített előadást tarthattam a munkánkról, a gyermekeinkre kíváncsiaknak a Hochbaum család szervezésében. Vasárnap, egy számomra is felejthetetlen szentmisét is bemutathattunk közösen. Utána örömmel vettem részt egy finom ebéden a bécsi magyar fiatal családok meghívására. Jó volt látni, a havonta lelkipásztorukkal együtt ebédelő 25-30 párt, a sok-sok kacagó gyermekkel. Isten őrizze meg őket a szeretet útján, melyen együtt elindultak. Hálás szívvel fogunk értük is imádkozni gyermekeinkel, kik közül sokan az ő jóvoltukból tanulhat otthonainkban.
Munkánkat nem csak szeretettel végezzük, hanem szeretetből is, mert mindazt mit gyermekeink kapnak, jóságos szeretettel mi is úgy kapjuk másoktól szeretetből. Mindenért mi, mi mást adhatnánk alázattal cserébe, mint imádságos hálaadást a Mindenhatónak és az ő jóságos gyermekeinek. Adja az Úr, hogy a szeretet és a jóság, a szolidaritás, és az irgalom, alakítsa világunkat, a szeretet Istenének képére és hasonlatosságára.
Hálatelt szívvel, Csaba t.
Deva, 2007 február 19
)
)
)
)
)
