Kedves Melinda!
(Válasz levél egy fiatal lánynak, ki Szovátán nevelőnője 10 bajban lévő kislánynak.)
Szívből örvendek a levelednek, őszinteségednek, mellyel megajándékoztál. Ha megengeded, leveledből az ima részt felraknám a honlapra is, mert fontos mindannyiunk számára a Te felismerésed.
" Erőt kértem az Úrtól, és Ő nehézséget adott, melyben megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és Ő problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam: gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Boldogságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajba jutott gyerekeket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jó indulata helyett, alkalmakat kaptam a jókra. Semmit sem kaptam, amit kértem, és mégis mindent megkaptam, amire szükségem volt. Én úgy érzem, hogy ez tényleg így van." Hegyi Melinda
Szerintem is a kényelemben, a jólétben, semmittevésben az ember elsorvad, de a szeretetből vállalt munkában kibontakozik, és lassan feltárulnak előttünk Isten szép vonásai. És ennél szebb dolog nincs. Az izmok, melyeket használunk, elsorvadnak, de kibontakozhatnak, szellemi képességeink a tanulásban, munkában, ahogy a lelki, érzelmi életünk is csodálatosan gazdagodik, a jóság, a szeretet mindennapi gyakorlása által.
A molnár lisztes lesz, de aki a szeretet fényében fürdik, az maga is lassan átalakul és megszentelődik. Jó dolog megvilágosultnak, megszentelődöttnek lenni, mert óriási távlatok vannak az Isten nyomába szegődött ember előtt. Lassan-lassan mind többen felismerjük ezt a utat, és alázattal elindulunk a végtelen felé. Ez az egyetlen út áll az emberiség elött.
Sok szép kalandot kívánok a szeretet útján, csaba t.
