Kedves Gyerekek!
Mint a vándor, ki az út szélén egy magaslaton ülve visszanéz, én is hálatelt szívvel gondolok a brüsszeli utamra. Ez év tavaszán váratlanul ért Gál Kinga és Olajos Péter Európa Uniós parlamenti képviselők meghívása, hogy látogassam meg őket Brüsszelben.
Én Brüsszelben? Mit is keressek ott? Tudjátok gyerekek, valahogy hosszú kisebbségi létünk során bennünk, felnőtt erdélyi magyarokban kialakult egy félszegség a hivatalos intézményekkel szemben. Ti ezt hála Istennek nem értitek, de mi, akik még a kommunizmusban is éltünk, mindig félve lépjük át a hivatalos közegek ajtaját. Egyik kedves idős atya mondta, hogy ő mindig messziről elkerüli a hatóságokat, mert annak idején a kommunizmus alatt kialakult egy allergiája, mindig csúf zöld, kék kiütések, foltok jelentek meg a szeme alatt, meg itt - ott, ahányszor a rendőrségre vitték. De félretéve a viccet, mint tudjátok, én mindig arról beszélek, hogy előre kell nézni, mert az élet olyan mint a biciklizés, s ki csak hátrafelé néz, az jó nagyot fog esni. Brüsszel egy előrenézés volt számomra, ezért gondolkozás nélkül igent mondtam a meghívásra, elmentem, és most röviden beszámolok nektek a tapasztalataimról.
A repülőtéren a vámos csak rápillantott az útlevelemre. Annak idején órákat kellett várni, szorongva egy-egy vámnál, s most, mint aki otthon van, magától értetődő természetességgel mehettem be Európa új közigazgatási fővárosába. Szeretettel vártak és fogadtak. Egyenesen az Európai Unió parlamentjébe vittek. Hihetetlen gyorsan készítettek egy fényképes belépőt, és már bent is voltam a közel ötszázmillió európai állampolgár parlamentjében. Megálltam a bejáratnál, egy kis időre befelé fordultam, szívemben örömet, reményt, békét találtam, jól éreztem magamat, béke volt bennem. Nagy szavak nélkül az volt bennem, hogy otthon vagyok, igen, Európa közös hazánk. Valahogy megszületett Európa népeinek a régóta dédelgetett álma: egy békés, határok nélküli egységes unió, melynek mi is tagjai vagyunk. Nem tagadom arra is jó volt gondolni, hogy itt nem csak én vagyok kisebbségben, itt mindenki kisebbségben van, németek, angolok, románok, mindenki, akárcsak én, az erdélyi magyar. Úgy éreztem, hogy így biztos, hogy meg fogjuk tanulni egymást becsülni, tisztelni, elfogadni.
A Parlament hatalmas összefüggő épületekből áll. Hétezer ember dolgozik itt, próbálják békés szeretettel megoldani ennek a nagy családnak minden gondját, baját. Semmi hivalkodó sallang, az irodák tiszták, emberi méretűek. Úgy éreztem, hogy egy nagy családnak az életét kiszolgáló hivatalában vagyok. Ez a parlament 1995-től szolgálja Európa nagycsaládját. Én megkérdeztem, hogy azóta egy-egy vita mérgesedett-e el annyira, hogy pofozkodásba, verekedésbe torkolljon. Kisé megütközve néztek rám, de nekem öröm volt hallani, hogy a különféle világnézetek, érdek orientáltságok folyamatos ütközése ellenére még egyetlen vita sem fulladt verekedésbe ebben a hatalmas épületben. Az első benyomások pozitívek. 27 ország képviselői, és nincsenek állig felfegyverkezve, a széles folyósokon, liftekben jó arcú, nyugodt, értelmes emberek, és rengeteg dolgát végző fiatal, kik nyugodt szelídséggel köszönnek egymásnak. Nemrég láttam egy metszet sorozatot, a hajdani Német Romai Birodalom gyűléseiről. Hihetetlenül fel voltak fegyverkezve az összesereglett fejedelmek, még a püspökök is. Mennyit változott azóta a világ?
Én a meghívómhoz mentem, aki a 12. emeleten lévő irodájában szeretettel fogadott. Csak pár szót váltottunk, s máris kellett menni a Parlament legnagyobb pártját tömörítő Néppárt magyar frakciójának plenáris ülésére. Sok csak televízióból ismert arc, engem fogadtak; de éreztem, hogy titeket, kedves gyerekek, köszöntenek szeretettel. Jó volt a ti nevetekben szeretettel, bizalommal köszönteni mindenkit. Elmondani azt, hogy hiszem, kemény munkájukkal azt valósítják meg, amit a II.Vatikáni Zsinat olyan szépen fogalmazott meg, s amit én papi jelmondatommá is választottam: "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és mindnyájan egymásnak testvérei legyünk."
A magyar parlamenti küldöttségnek közel ötszáz tagja van. Mind a négy magyarországi parlamenti csoportnak van képviselője Brüsszelben is. Minden csoportból találkoztam képviselővel, és amiben úgy érzem, felhőtlenül mindannyian egyetértenek, az az irántatok való osztatlan szeretet. Mindannyian sok-sok szeretettel köszöntöttek, ölelnek benneteket. Úgy érzem, munkájukkal mindannyian arra törekednek, hogy nektek legyen reális lehetőségetek a bennetek lévő szép álmokat, vágyakat kibontakoztatni, megvalósítani. Azt akarják, hogy jövőtök legyen a szülőföldeteken.
Nyugodt szívvel jöttem vissza közétek. Úgy érzem, megvan a külső keret, az Európai Unió, ami egy óriási lehetőség számotokra. Most már az a fontos, hogy ezt az intézményt lélekkel, szeretettel, szolidaritással, szép, igaz gondolatokkal megtöltsük. A külső keret annyit fog érni, amennyi értéket, élet szentséget, jóságot bele viszünk, bele visztek.
Gál Kinga képviselő arra biztatott, hogy hirdessek meg egy pályázatot köztetek. Fogalmazzátok meg, írjátok, rajzoljátok le, hogy számotokra mit jelent a mi nagy közös hazánk, az Európai Unió. Az erdélyi származású képviselő asszony azt ígérte, hogy a legjobb, legszebb díjnyertes alkotások szerzőjét meghívja magához Brüsszelbe repülővel. A Szent Ferenc Alapítvány keretén belül nevelkedő gyerekek közül mindenki benevezhet ebbe a vetélkedőbe. A pályamunkákat legkésőbb a tanév végén le kell adni, a nevelő nőknek, hogy ők Dévára beküldjék. És a zsűri díjazza azokat. Jó munkát kívánok nektek, én hiszem, hogy a ti megfogalmazott álmaitok, elképzeléseitek is tovább fogják vinni, szebbé, emberibbé tehetik Európa új közigazgatási központját, fővárosát, Brüsszelt.
(Brüsszeli utamról gyermekeimnek 2007 április.27.)
Szeretettel, Csaba t.
)
