Köszönjük a május 12-i önkéntes munkát és a nagylelkû adományokat! (Beszámoló a csobánkai május 12-i önkéntes napról)
Szép napunk volt Csobánkán az elmúlt szombaton! Az esõ esett reggel, nem erõsen. Kicsit elvette a kedvet a munkától, de mégis egyre többen gyülekeztek a hirtelen felállított sátor alatt. Mivel akkor még sokan nem ismertük egymást, csak beszélgettünk és vártuk, hogy a rendkívül érdekfeszítõ "Baleset védelmi elõadás" elkezdõdhessen. Az idõt, hogy ne múlassuk hiába, megtanultuk a "Tavaszi szél" címû dalunk négy versszakát.
Bevezetõt mondott Csekõ Krisztina az alapítvány megbízottja, majd imádkoztunk. Ez után megpróbáltam, a "Baleset védelmi elõadás" szárazságát egy kis humorral fûszerezni, de az esõ és a hangulat is esett. Érsek Emese bevezetõje után az "Önkéntes Munkáról" szóló szerzõdés kitöltése volt még egy szép, de kötelezõ esemény.
Ezután végre kezdõdhetett a munka! Ekkor volt az elsõ mélypont. Alig volt szerszám a lelkes csapatnál. Az elõzetes levélben ezt kértük, de sok emberhez nem jutott el ez a hír. A feszültté váló helyzetet egy asztalos bácsi oldotta meg. Odajött hozzám és mondta: "Testvér! Itt nincs elég szerszám!" "Igazad van, válaszoltam, de azt kértük, hogy mindenki hozzon magával, mert nekünk is kevés van!" "Adj egy autót és én hozok szerszámokat" - volt a válasz. Egy mosolygós tekintetû fiatal fiú jelentkezett és egy óra múlva már kaszával, gereblyékkel ásókkal és egy fûnyíró-géppel lettünk gazdagabbak. Asztalos testvér mindent nekünk adott a Ház céljaira!
Megható volt látni, ahogy az emberek gyülekeztek esõben. Akinek nem jutott szerszám az puszta kézzel is, de nagy igyekezettel tette a jót. Az idõ késõbb megjavult. Ragyogó napsütésben jókedvûen dolgozott csapatunk több helyen. A kerítés menti bozótost tisztította alaposan egy egyetemista csoport lelkészük vezetésével. Több csoport az erdei utakat próbálta járhatóvá tenni két ember szélességben. Délután végigsétáltunk ott kényelmesen, ahol elõtte csak bujkálva, ágakat félrehajtogatva tudtunk menni, és még Csipkerózsika sem volt sehol!
A konyha épületet egy fiatal építész vezetésével tették egy romhalmazból kellemes teremmé. Ide mikor elõször bementem a pusztulás jutott eszembe. A földön mindenféle törött üvegek, építõ anyagok, elektromos védõ csõ darabok és szemét, sok szemét hevert szerte szét. A takarítás után öröm volt bemenni és nézelõdni, az ebédlõben és a konyha részben is. Sajnos ezt is kirabolták! A tûzhelyek, gáz zsámolyok csövei a levegõbe meredeztek, csak a falban levõ csõ maradványokból lehetett következtetni a mosogatók és egyéb tárgyak helyére. Remélem ezt is helyre tudjuk állítani. Csaba testvér itt egy 50 fõs konyhát szeretne és egy lelkigyakorlatos házat.
Egy kecskeméti jótevõnk küldött egy teherautót három emberrel. Az autón volt traktor és többféle fûnyíró. Az emberek nagyon szorgalmasan és eredményesen dolgoztak egész idõ alatt! A végén átadtak a Ház céljára egy vadonatúj és jó minõségû önjáró fûnyíró-gépet, amit a fõnökük küldött ajándékba! Isten áldja meg érte és minden segítõnket és adakozónkat, akik tudtak adni az amúgy is drága idejükbõl, javaikból!
Közben Csaba testvér is megérkezett és sok emberrel tudott szót váltani, bíztatni, erõsíteni! Sok szép esemény történt még, de talán ennyibõl is érezhetõ, hogy milyen szép és hasznos napot töltöttünk együtt!
Azóta is naponta jönnek felajánlások és megkeresések. Sokan szeretnének segíteni és tenni valamit a jó ügy érdekében.
Köszönünk mindent!
Isten segítségével menjünk tovább!
Szeretettel Boros András, építésvezetõ
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
