„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.”
(1Kor 13.1)
Jézus is megírhatta volna a szeretet-himnuszt, de nem tette meg. Szeretetteljes, jóságos párbeszéddel, szépen, lassan Saulból kiszerette Szent Pált, hogy évek múltán, lelki életének a magaslatán maga a népek apostola írja meg csodálatos költeményét, A szeretet himnuszát.
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság gyõzelmében leli. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”
(1Kor 13.4-7)
Szeretem magam elé képzelni az Urat, amint csendes jósággal, türelmesen nézi lélekben nagyra nõtt gyermekét, ahogy a pislákoló mécs lángja mellet szépen, sorról-sorra írja halhatatlan költeményét. Igen, Szent Pál, a népek apostola, Jézus egyik legnagyobb csodája, élõ szeretet-himnusza.
„Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk.” (Jn 15.5) A szõlõtõke átengedi termés örömét, dicsõségét a szõlõveszõnek, s ez által a szõlõfürtnek. Féltõ szeretettel tartja a tõke a belõle fakadó vesszõt, a vesszõ pedig életet ad a szõlõfürtnek, a gyümölcsnek, a szeretet himnuszának. Csodálom Istennek ezt a szép vonását!
Állok az ablakban és nézem a végzõs diákjainkat! Szép, erõs szõlõveszõk. Bennük az ígéret, a rügy, melybõl a fürtöt termõ hajtás fakad. Olyan jó õket így látni, ilyennek látni. Gondolataim alázatossá tesznek, és még nagyobb féltõ szeretettel hajolok le hozzájuk. Ó csak meg ne sérüljenek, le ne szakadjanak, le ne törjenek az életet jelentõ szent tõkérõl, rólad Istenem. Olyan szépek, kívánatosak így, az ünnepre ünneplõbe öltözötten., A nektárt ígérõ fürtöket, a holnapot hordozzák, elõttük áll a kíméletlen élet, sebezhetõek. Jó gyönyörködni bennük, ahogy önmagukat is szépnek látva elindulnak az életbe.
Uram, olyan kicsinek érzem magamat, annyira szeretném végzõs diákjainkat segíteni, hogy itt Déván, Erdélyben, védett környezetben szépen letelepedjenek, otthonra találjanak, és megteremjék a maguk gyümölcseit. Megírják egymásnak a szerelmes szeretet himnuszát. Egymásba fonódó legszebb álmaik lépésrõl-lépésre való megvalósulásából családok, gyermekek szülessenek. Segítsd, hogy egymás szomszédságában verejtékes munkájukkal megépítsék saját otthonaikat, a szülõföldön maradás zálogát.
Igen, nem sárguló papírra írjuk hitünket, reményünket, Irántad, és szép világod iránti szeretetünket, hanem bomladozó gyermek-szívekbe, kérdésekre választ keresõ elmékbe, kemény munkára lendülõ kezekbe, az élet mellett döntõ, erõs akaratba. Növendékeink élete, kezünk alól kibomló létük a mi szeretet himnuszunk.
Nézek a fiataljaink után, szívemben derû, bizalom, és sok-sok kíváncsiság. Bennem érik apám, anyám szeretet-himnusza, és tudom, hogy bennük is be fog érni az én szeretet humuszom. A mennyország nem más, mint a ránk bízott életekbõl feltörõ, szépséges szeretet-himnusz zsongása, mindent betöltõ öröme, dicsõsége. A pokol ennek a hiánya, elmaradása.
Tanév vége van, állok az intézmény ablakánál és imádságos, féltõ tekintettel nézek a világban elinduló fiatalok után. Az õ boldogulásuk, jókedvû, termékeny életük, az én életem szeretet-himnusza.
Uram légy velük! Fogadjátok szeretettel õket emberek!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2007. június 10. |
