Kedves Testvéreim!
Szeretettel köszöntlek a Torontói repülõtérrõl, útban vagyunk Európa felé. Isten kegyelmébõl véget ért az Amerikai utunk.
Szívem
tele van hálával, örömmel, békével. Úgy éreztem, hogy Isten arra kért
hogy jöjjünk el az újvilágban élõ testvéreinkhez, és látogassuk hosszan
azokat, akiik szeretettel hívtak. Eljöttünk, és hálatelt szívvel
írhatom le, hogy minden meghívásnak kisebb testvéri szeretettel eleget
tudtunk tenni. Volt idõ elbeszélgetni, az embereket meghallgatni az
itteniek örömeit, gondjait, de arra is volt mindenütt alkalmunk, hogy
tanúságot tegyünk Isten végtelen szeretetérõl, jóságáról. Ugyanakkor
fontosnak láttam beszámolni az Amerikában, Kanadában élõ testvéreink
jóságából született tusnádi Szent László gyermekvédelmi központról,
de mindenütt beszélhettem az egész alapítványunk mûködésérõl,
eredményeirõl, de kudarcairól is.
Örömmel írhatom le, hogy
Árpád vezér lelkületével, egy asztalhoz ülve, szeretettel nagyon sok
emberrel sikerült szövetséget kötnünk az élet szolgálatára. Nagyon
megérte hosszan zarándokolni, imádkozni ezt a csodaszép világot, mely a
maga csodálatosságával, újból és újból ámulatba ejtett. Úgy érezzük,
hogy szívünk, kis világunk határtalanul kitágult, és eltelt reménnyel,
új lendülettel, bátor hegyeket mozgató erõvel, lendülettel. De a
látottak alapján szülõföldünk iránti szeretet, ragaszkodás, megbecsülés
is elmélyült.
Alázattal,
és örömmel le merem írni, hogy a szép, nagy embert próbáló útnak a
végére értünk. Hála és ragaszkodó szeretet van a szívemben az élõ Isten
iránt, de az itt élõ, nagyon sokszor hihetetlenül keményen dolgozó
testvéreim iránt is. Hiszem, hogy minden találkozásból, átbeszélt
estébõl remény, hit, élet fakadt mindannyiunk számára.
Isten áldása bõségesen áradjon ki az Újvilágban élõ testvéreim életében.
Hálás szeretettel, Csaba t.
