Az amerikai utam után hosszan jártam több házunkat is, a múlt hét
elején voltam Zsombolyán, Kisiratoson, most meg a hét végén Csík,
Tusnád, Kovászna, Árkos, Szárhegy, Szováta mellett több napközi
otthonba, iskola házba is eljutottam: Máréfalvára, Sófalvára,
Gyergyóújfaluba, Parajdra, Nyárádremetére. Istennek hála találkoztam
az összes gyergyó-medencei munkatársammal is, de a felsorolt házak
minden lakójával, munkatársával is. Mindenkit meghallgattam, és örömmel
írhatom, le, hogy nem csak nyugodtság és öröm, de egy egészséges
büszkeség van a szívemben, még a fényes Amerika izével a számban is.
Házaink
nélkülem is szépen mentek, mûködtek, a kollégáim nagy
elkötelezettséggel, odaadással végzik a munkájukat, sehol egyetlen
gyerektõl, felnõttõl nem kellett megvonnom a bizalmamat. Sehol senki
nem dobta be a törülközõt. Volt egészséges kritika is, de nem kellett
áskálódásokat, megszólásokat, rágalmakat hallgatnom sehol. Mindenütt,
mosoly, jókedv és életerõ fogadott. Rengeteg ötlet, tenni akarás, új
dolgok, kihívásokra való nyitottság jellemzi a házakat, munkatársaimat.
Szeretettel
és örömmel köszönöm a kitartó munkát a meglátogatott házak
elöljáróitól, és munkatársaitól, és remélem, hogy a jövõ héten
meglátogatásra kerülõ házakban is ugyan ez a rendezett, szép,
egészséges jókedv fog fogadni.
Úgy érzem, hogy jó úton haladunk,
ezt az is bizonyítja, hogy minden házban, minden vidéken kérik a
továbblépést, a fejlesztést a bõvítést. Mindenütt új kapuk, új
lehetõségek nyílnak elõttünk. Több polgármesterrel, iskolaigazgatóval,
plébánossal találkoztam, és Istennek legyen hála sehol nem kaptam
számonkérést, elutasítást, de annál több bátorítást, biztatást,
segítséget. Megható volt a gyergyószentmiklósi fiatalok kiállása
mellettünk, õk most karácsony elõtt az egész medencére kiterjedõ
gyûjtést akarnak szervezni azzal a céllal, hogy ne legyen egyetlen
gyergyómedencei gyerek sem, mely elveszik a szegénység, a nyomor
miatt.
Adná az Isten hogy bátran zászlónkra
merjük tûzni, ugyanezt a jelszót egész Erdélyre kibontva: Egyetlen
gyerek sem veszhet el Tündérkertünkben, Erdélyben a szegénység, a
nyomor útvesztõjében!
Persze ahhoz, hogy ezt a szép jelszót
kimerjük mondani, alázatosan tovább kell mennünk, és még rengeteget
kell építsünk, dolgozzunk, Istenben bízó lélekkel, de hiszem, hogy ha
vállainkat bizalommal egymásmellé tesszük, akkor ezt a célt elérhetjük.
Hálás szeretettel, és nagy nagy örömmel,
Csaba t.
