A magyar nemzetiségû hívek és lelkipásztorok levele a Szlovák Püspöki Konferenciához
február 27.
A magyar nemzetiségû katolikus hívek és lelkipásztoraik kezdeményezését felkarolva a Pázmaneum Polgári Társulás, a Mécs László Társulás és a Jó Pásztor Alapítvány nyílt levelet intézett a Szlovák Püspöki Konferenciához a február 14-én nyilvánosságra hozott egyházmegyei felosztással kapcsolatban. A szerkesztõségünknek eljuttatott levelet teljes egészében közöljük.
„Amint az már a széles nyilvánosság elõtt ismert, 2008. február 14-én a szlovákiai Katolikus Egyház legfelsõbb képviselõi kihirdették a római katolikus egyházmegyék átszervezését ill. két új egyházmegye megalakítását. Ebben az összefüggésben a Szlovák Püspöki Konferencia (SZPK) még ugyanazon a napon nyilatkozatot adott ki a papok és a hívek részére, amelyben egyebek mellett hálára buzdít bennünket az új szlovákiai egyházmegyei elrendezés kapcsán.
Mi, a nemzetiségileg vegyes területeken levõ plébániák lelkipásztorai valamint az itt élõ magyar nemzetiségû hívek ezúton szeretnénk kifejezni mély csalódottságunkat az egyházmegyék átszervezésének kihirdetése után, mégpedig a következõ okokból:
a) Az egyházmegyei átszervezésre vonatkozó terv kidolgozásánál a SZPK nem volt tekintettel arra, hogy ilyen megoldással megbomlik az egy tömbben élõ magyar nemzetiségû hívek természetes egysége az egykori Pozsony–Nagyszombati Fõegyházmegye területén. Aggódunk amiatt, hogy az egyházmegyei átszervezés felgyorsíthatja a magyar nemzeti kisebbség észrevétlen asszimilációját. Nyilván célzatosan választották ilyen módon az „észak-déli" , nem pedig „nyugat-keleti" felosztást. Ennek következtében a magyar nemzetiségû hívek természetes egységét 4 egyházmegyébe osztották fel. Ezt a számunkra nagyon kedvezõtlen felosztást – amely a kényszerházasságot juttatja eszünkbe, ami nem szokott boldog lenni – tudomásul vettük, ám azzal nem vagyunk elégedettek.
b) Reménykedve vártuk, hogy a tervezett egyházmegyei átszervezés mellett a SZPK tervezetében kérni fogja a Szentszéket, hogy a magyar nemzeti kisebbség soraiból nevezzen ki püspököt vagy olyan püspököt, aki megfelelõ joghatósággal megbízva láthatná el a hívek szolgálatát a nemzetiségileg vegyes területeken a Tábori Püspökség mintájára vagy más megfelelõ módon. Szép gesztust gyakorolhattak volna ezzel a szlovák püspök atyák a magyar katolikus kisebbség és papjai irányában, s ez egyben a valódi testvéri szeretet és a Szlovákiában élõ katolikus keresztények egységének megnyilvánulása lett volna. Hiszen csaknem 400 000 magyar nemzetiségû személy vallja magát Szlovákiában katolikusnak. Ez a reménykedés még inkább megerõsödött bennünk szlovákiai görög katolikus testvéreink helyzetének nagyon elõnyös rendezése után. Bizonyosak voltunk abban, hogy valami hasonló történik majd velünk is. Arra vártunk, hogy a SZPK számunkra is kedvezõ megoldást készített. Azonban fájdalommal a szívünkben állapítottuk meg, hogy az egyházmegyék átszervezése után még inkább romolhat a magyar katolikus kisebbség helyzete, ha a közeljövõben a SZPK nem gondolkodik lelkipásztori ellátásuk kedvezõ megoldásán. Eddig a magyar nemzetiségû hívek lelkipásztori ellátása viszonylag kielégítõen volt megoldva az egykori Pozsony-nagyszombati Fõegyházmegyében, legalább a magyarul beszélõ püspök szintjén, amely megnyilvánult abban is, hogy a magyar nemzetiségû hívek lelki élete egyre inkább fellendült. Sem az egyházmegyei átszervezés kihirdetésében, sem pedig a SZPK nyilatkozatában nem esett szó a magyar katolikus kisebbségrõl, sem olyan ígéretrõl, miszerint a közeljövõben kedvezõ megoldást keresnek lelkipásztori ellátásukra, mivel új helyzet állt elõ. Úgy tûnt számunkra, mintha Szlovákia nem is lenne többnemzetiségû ország. Emiatt is csalódottak vagyunk.
c) Sajnos, az egyházmegyei átszervezés tervezetének kidolgozása elõtt, nem konzultáltak a lelkipásztorkodó papokkal – mint a püspökök legközelebbi munkatársaival – akik a legjobban ismerik az egyházmegyék egyes plébániáinak helyzetét. Így történhetett meg, hogy rólunk nélkülünk döntöttek. Pedig történelmi eseményrõl van szó, amely a Katolikus Egyház jövõjét érinti Szlovákiában.
Tudatában vagyunk annak, hogy az Egyház nem magyar vagy szlovák..., hanem római katolikus vagy görög katolikus. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Egyházat különbözõ nemzetek tagjai alkotják. Hiszen a Római Katolikus Egyházat Szlovákiában a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek tagjai alkotják, akik a római katolikus valláshoz tartozónak vallják magukat. Természetes, hogy a szlovákoknak szlovák püspökeik vannak. De kérdezzük mi, talán valamiféle vétség lenne, ha a SZPK tagjai közt lenne magyar nemzetiségû is, aki képviselné a 400 000 magyar nemzetiségû katolikust, akik szintén a Római Katolikus Egyházhoz tartoznak Szlovákiában? Nézzük meg, hogy van ez a világban és a környezõ államokban. Pl. Ukrajnában a kisebbségben élõ kárpátaljai szlovák katolikusoknak is van szlovák püspökük, Õexcellenciája Mons. Milan ©á¹ik személyében. Kanadában, Toronto székhellyel létezik egy eparchia 10 400 görög katolikus hívõ számára. Ezt 7 plébánia alkotja, amelyeknek szintén van szlovák püspöke, Õexcellenciája Mons. John Pa¾ak személyében. Az USA-ban élõ szlovák katolikusoknak is van szlovák püspökük, Õexcellenciája Mons. Jozef Viktor Adamec személyében. A Romániában, Szerbiában és Ukrajnában élõ magyar katolikus kisebbségnek szintén van magyar nemzetiségû püspöke. Kivételt képez Szlovákia, ahol 400 000 magyar nemzetiségû hívõnek nincs magyar püspöke, de még olyan püspöke sem, akinek a SZPK-tól megbízatása lenne a magyar kisebbség ilyen népes csoportjának lelkipásztori ellátására. Paradoxon, hogy a roma katolikus kisebbségnek Szlovákiában, bár kisebb létszámú, szintén van megbízott püspöke, Õexcellenciája Mons. Bernard Bober személyében.
Ami a püspöki székhelytõl való távolságot illeti, nekünk az a véleményünk, hogy a püspök akkor van hozzánk a legközelebb, ha ismeri a nyelvünket, meghallgatja a szavunkat, érti a helyzetünket és együttérez velünk. Hasonlóan, mint szlovák testvéreink – hitünkön kívül – mi is meg akarjuk õrizni nemzeti identitásunkat. A fizikai távolság már egyébként sem játszik olyan nagy szerepet a mai motorizált világban, sem az EU-ban, s még kevésbé az egyházmegyei határok keretében.
Tudatában vagyunk annak is, hogy a püspök kinevezése a Szentszék kizárólagos joga. Ám az is nyilvánvaló, hogy szükség esetén egy püspök kinevezését általában a megyéspüspöknek vagy a SZPK-nak kell kérnie a Szentszéktõl. Az, hogy a Szentszék eddig még nem nevezett ki püspököt a magyar nemzeti kisebbség sorai közül, az õ lelkipásztori ellátásukra való jogkörökkel, nyilván annak tulajdonítható, hogy ilyen kéréssel a SZPK eddig még nem fordult a Szentszék felé, annak ellenére, hogy ezt éveken keresztül kértük Önöktõl a Komáromi Imanapokon és más alkalmakkal is.
A II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus c. dekrétuma a 23. pontban kimondja: „Az egyházmegye határainak megállapítása, amennyire csak lehet, Isten népe összetételének figyelembevételével történjék, ami nagyon elõsegítheti a megfelelõbb lelkipásztorkodást; arról is gondoskodni kell, hogy e nép demográfiai csoportjait a szerves egységét biztosító polgári hivatalokkal és társadalmi szervezetekkel együtt egybentartsák.
Adott esetben tekintettel kell lenni a polgári határokra is, továbbá a személyek, a helyek sajátos – például lélektani, gazdasági, földrajzi, történelmi – adottságaira.
... ha különbözõ nyelvû hívõkrõl van szó, (róluk) nyelvüket jól beszélõ papok, illetve saját plébániák által gondoskodjanak, vagy a nyelvet jól tudó és esetleg püspökké is szentelt püspöki helynök útján, vagy más, célravezetõbb módon."
A CIC 372. kánonjának 2. §-a lehetõséget nyújt személyi részegyház létesítésére, nyelvi és nemzetiségi megkülönböztetés szerint (a CIC 518. kánonjával való analógia alapján), mégpedig minden egyházmegye területén, ahol magyar nemzetiségû katolikusok élnek.
Ezért újra tisztelettel kérjük a Fõtisztelendõ Püspök Atyákat, hogy hallgassák meg a 400 000 magyar nemzetiségû katolikus kérését és tolmácsolják azt a Szentszék felé! Mi is az Egyház javát tartjuk szem elõtt Szlovákiában. Ám minden hívõ megelégedéséhez tekintettel kell lenni a nemzeti kisebbségek jogos kéréseire is. Azután majd nekünk is lesz okunk az örömre és a hálaadásra. Addig azonban nincs!
A szaloniki testvérek, Szent Cirill és Metód a sikeres evangelizáció szép és bölcs példáját hagyták ránk. A szláv nemzetek iránti szeretetbõl elsajátították a rájuk bízott nép anyanyelvét és az Evangéliumot a nép nyelvén kezdték hirdetni. A siker csodálatra méltó volt: a szláv nemzetek elfogadták a keresztény hitet. Gondoskodtak arról, hogy utódaik olyan lelkipásztorok legyenek, akik a rájuk bízott népbõl származnak. Napjaink sikeres evangelizációjának érdekében hasznos lenne követni példájukat. Mi is Önökkel együtt kérjük: „Atyáink örökségét, õrizd meg, Urunk!"
Meggyõzõdésünk, hogy e levél tartalmát nem fogják úgy értelmezni, mint valamiféle tiszteletlenséget az egyházi elöljárókkal szemben. Nem ilyen szándékkal íródott, csupán kifejezi a magyar hívek bizalmát a legfõbb egyházi elöljárók iránt.
Kérésünk meghallgatásáért továbbra is kérni fogjuk az Urat a különbözõ egyházközségek közös imatalálkozóin, amelyet a hívek aláírásaival is szeretnénk megerõsíteni, a Jó Pásztor szavai által buzdítva: „Kérjetek és kaptok..."
Atyai megértésüket õszintén köszönjük!
Tisztelettel és katolikus üdvözlettel: Laudetur Jesus Christus!
A magyar nemzetiségû hívek és a nemzetiségileg vegyes területen mûködõ lelkipásztoraik
Dunaszerdahely, 2008. február 26."
