Kedves Barátaim!
Elkészült Antal atya szép verses könyve, (a borító tervezetét most
kaptam meg, nem végleges, de csatolom), melyben megemlékezik Erdély
legnagyobb, és legrégebbi keresztény családjáról, a mi közösségünkről,
a Romai Katolikus Gyulafehérvári Püspökségről és annak 1000 éves
fennállásáról.
1000 év, hihetetlenül hosszú idő! Hány száz templom, kápolna,
iskola, kolostor épült, majd pusztult el, és épült újra hitből,
reményből, szeretetből az évszázadok alatt? Hány milliószor hangzott
fel, egy egy marcona harcos, vagy kisgyermek felett, itt a Kárpátoktól
körülölelt Főegyházmegyénkben, hogy: "én téged megkeresztellek, az Atya
a Fiú és a Szentlélek nevében". És a megszentelt élet, jó Isten
nevében elindult a kopár fenyvesek, vagy a csendesen kanyargó csodaszép
folyóink mentén, hogy maga is Isten áldása, ajándék legyen.
Ki tudná megmondani, hogy ez az ezer év alatt, hányszor hívták
kápolnáink, templomaink harangjai imára, megtérésre, újrakezdésre
őseinket? Milyen megszámlálhatatlanul sok ünnepi beszéd, vigaszt, erőt
adó prédikáció hangzott el, a Kárpátoktól körülvett szép
szülőföldünkön, az évszázadokon tömött sorokban hosszan kígyózó, vagy
csak kis hegyi búvó patakok módjára, itt-ott szórványosan megjelenő
püspökeink, papjaink, szerzeteseink ajkán?
Hányszor csapott össze a hullám a fejünk felett, hogy örökre
elnyeljen, a kétségbeesés, a hitetlenség, hogy a bűnök emésztő gödrébe
betemessen végleg? Ki tudná megszámolni a bűnbánat szívből jövő
könnycsepeit, melyekre papjaink Isten nevében, saját gyengeségük
tudatában csak ennyit mondtak: "Én téged feloldozlak az Atya a Fiú, és
a Szentlélek nevében", menj tovább életed útján, békességben.
Hány keresztet faragtak, öntöttek, kovácsoltak ez az ezer esztendő
alatt, templomok tornyára, házak homlokzatára, csinos lányaink nyakába,
vagy fejfának, mementónak? Ó, kitudná megszámolni, hányszor mondták ki
őseink imára kulcsolt kézzel, hogy: "jöjjön el a Te országod, legyen
meg a te szent akaratod"... És hányszor hangzott fel virrasztó sötét
éjszakában: " Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a
búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad"? És kitudná megmondani, hogy
hányszor hangzott el, Isten csendes szolgáinak az ajkán, végezetül:
"porból lettél és porrá válsz, nyugodjál békében szülőföldeden"?
Főegyházmegyénk vezetősége átérzi ennek az ezer évnek a súlyát,
mindannyiunk számára fontos üzenetét, éppen ezért egy ünnepi,
megemlékező, kegyelmi évet hirdetett meg, mely 2008 szeptember 13-án
kezdődik a Csíksomlyói Szűzanya lábánál, és 2009 szeptemberében ér
véget Gyulafehérváron, Szent Mihály, főegyházmegyénk égi patrónusának
ünnepén.
Antal atya, a maga kilencven évének bölcsességének tapasztalatainak
súlya alatt, hónapokkal ezelőtt elkezdett dolgozni, alkotni, írni és
most szeptember 5-én, kilencvenedik születésnapján közreadja 70
szakaszos szép költeményét, melyben 1000-éves nagy családunkat, szíve
minden melegével méltatja, köszönti. A szépen megélt tisztességes kora
adta hitelével, biztat bátorít mindannyiunkat, unokáit, hogy felemelt
fővel, bátran vágjunk neki a következő ezer esztendőnek.
Antal atya példája lelkesítsen! A mércét magasra rakva, ő a maga módján
ünnepel és állít emléket ennek az ezer évnek. Imából, versből tett egy
csodaszép csokrot nagy családunk asztalára. Szeretettel gondolkozzunk
el, hogy mi magunkba, környezetünkben, hogyan akarunk megemlékezni
erről az ezer évről? A meghirdetett jubileumi év kegyelmi idő, a
megtérés, a keresztény identitás keresés, a megújulás szent ideje
kellene legyen mindannyiunk számára. Arra bíztatlak, hogy állítsunk mi
is, kőből, fából, igéből, megtérésünkből, saját életünkből emléket az
ezer évnek, mely hátra is néz, de előre is tekint Isten dicsőségére,
mindannyiunk örök örömére.
Szeretettel, cs. t.
)
