Kedves Barátaim!
Elkészült Antal atya szép verses könyve, (a borító tervezetét most
kaptam meg, nem végleges, de csatolom), melyben megemlékezik Erdély
legnagyobb, és legrégebbi keresztény családjáról, a mi közösségünkrõl,
a Romai Katolikus Gyulafehérvári Püspökségrõl és annak 1000 éves
fennállásáról.
1000 év, hihetetlenül hosszú idõ! Hány száz templom, kápolna,
iskola, kolostor épült, majd pusztult el, és épült újra hitbõl,
reménybõl, szeretetbõl az évszázadok alatt? Hány milliószor hangzott
fel, egy egy marcona harcos, vagy kisgyermek felett, itt a Kárpátoktól
körülölelt Fõegyházmegyénkben, hogy: "én téged megkeresztellek, az Atya
a Fiú és a Szentlélek nevében". És a megszentelt élet, jó Isten
nevében elindult a kopár fenyvesek, vagy a csendesen kanyargó csodaszép
folyóink mentén, hogy maga is Isten áldása, ajándék legyen.
Ki tudná megmondani, hogy ez az ezer év alatt, hányszor hívták
kápolnáink, templomaink harangjai imára, megtérésre, újrakezdésre
õseinket? Milyen megszámlálhatatlanul sok ünnepi beszéd, vigaszt, erõt
adó prédikáció hangzott el, a Kárpátoktól körülvett szép
szülõföldünkön, az évszázadokon tömött sorokban hosszan kígyózó, vagy
csak kis hegyi búvó patakok módjára, itt-ott szórványosan megjelenõ
püspökeink, papjaink, szerzeteseink ajkán?
Hányszor csapott össze a hullám a fejünk felett, hogy örökre
elnyeljen, a kétségbeesés, a hitetlenség, hogy a bûnök emésztõ gödrébe
betemessen végleg? Ki tudná megszámolni a bûnbánat szívbõl jövõ
könnycsepeit, melyekre papjaink Isten nevében, saját gyengeségük
tudatában csak ennyit mondtak: "Én téged feloldozlak az Atya a Fiú, és
a Szentlélek nevében", menj tovább életed útján, békességben.
Hány keresztet faragtak, öntöttek, kovácsoltak ez az ezer esztendõ
alatt, templomok tornyára, házak homlokzatára, csinos lányaink nyakába,
vagy fejfának, mementónak? Ó, kitudná megszámolni, hányszor mondták ki
õseink imára kulcsolt kézzel, hogy: "jöjjön el a Te országod, legyen
meg a te szent akaratod"... És hányszor hangzott fel virrasztó sötét
éjszakában: " Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szûzanya, keservét a
búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad"? És kitudná megmondani, hogy
hányszor hangzott el, Isten csendes szolgáinak az ajkán, végezetül:
"porból lettél és porrá válsz, nyugodjál békében szülõföldeden"?
Fõegyházmegyénk vezetõsége átérzi ennek az ezer évnek a súlyát,
mindannyiunk számára fontos üzenetét, éppen ezért egy ünnepi,
megemlékezõ, kegyelmi évet hirdetett meg, mely 2008 szeptember 13-án
kezdõdik a Csíksomlyói Szûzanya lábánál, és 2009 szeptemberében ér
véget Gyulafehérváron, Szent Mihály, fõegyházmegyénk égi patrónusának
ünnepén.
Antal atya, a maga kilencven évének bölcsességének tapasztalatainak
súlya alatt, hónapokkal ezelõtt elkezdett dolgozni, alkotni, írni és
most szeptember 5-én, kilencvenedik születésnapján közreadja 70
szakaszos szép költeményét, melyben 1000-éves nagy családunkat, szíve
minden melegével méltatja, köszönti. A szépen megélt tisztességes kora
adta hitelével, biztat bátorít mindannyiunkat, unokáit, hogy felemelt
fõvel, bátran vágjunk neki a következõ ezer esztendõnek.
Antal atya példája lelkesítsen! A mércét magasra rakva, õ a maga módján
ünnepel és állít emléket ennek az ezer évnek. Imából, versbõl tett egy
csodaszép csokrot nagy családunk asztalára. Szeretettel gondolkozzunk
el, hogy mi magunkba, környezetünkben, hogyan akarunk megemlékezni
errõl az ezer évrõl? A meghirdetett jubileumi év kegyelmi idõ, a
megtérés, a keresztény identitás keresés, a megújulás szent ideje
kellene legyen mindannyiunk számára. Arra bíztatlak, hogy állítsunk mi
is, kõbõl, fából, igébõl, megtérésünkbõl, saját életünkbõl emléket az
ezer évnek, mely hátra is néz, de elõre is tekint Isten dicsõségére,
mindannyiunk örök örömére.
Szeretettel, cs. t.
)
