Kedves Testvérek!
Mint egy
nagy vonat indul az új tanév...
Lent voltam Petrozsényben:
Istennek hála minden rendben, Éva, és a kedves munkatársai nagy
szeretettel fogadtak a templomban, de ott volt velük nagyon sok
kedves helybeli ember is, és így egy szívvel- egy lélekkel
nagyon sokan kérhettük, Isten áldását a 2008-2009-es
tanévre. A szomszéd nagy iskola, (hova mi is tartozunk) igazgató
nője is eljött a szentmisére, majd utána együtt ebédeltünk, és
jól elbeszélgettünk. Őszinte tisztelet és elismerés hangján
beszélt a Petrozsényi házról, a munkatársaink
erőfeszítéséről. Jó volt hallgatni az elismerő, őszinte
szavakat, a végén még meg is hívott, hogy tartsak előadást a
román iskola diákjainak is. Szeretettel kért, hogy keressünk egy
magyar szakos, és egy román szakos tanárt a mi iskolánkba, lenne
számukra teljes katedra, szükség lenne még fizika, biológia
szakos tanárokra is, de itt már nem jön ki a teljes álláshoz az
óraszám. Ha ismertek valakit, nem muszáj Román állampolgárnak
lennie, aki szívesen jönne közénk, szeretettel várjuk.
A
házban nagy a zsúfoltság, közel 100 bentlakó gyerek van és
szinte 70 napközis, rajtuk kívül még több mint 100 gyerek jár
óvodába, iskolába hozzánk (a végleges számokat majd október
elején közlöm). A helyzetet kontroll alatt tartják a nevelők,
Éva átlátja ezt a szépülő nagy hangyabolyt. Én csak azt
láttam, hogy mindenütt gyerekek, felnőttek sürögnek, forognak,
még egy kedves magyar egyenruhás testőre is van az iskolának (az
állam fizeti, állítólag a Zsil-völgyében minden iskolában van
ilyen őrző, védő fegyveres személy). Rengeteg kis aranyos törpe
van itt, ha valaki nagyon szeretne babázni, gyereket altatni
délután, vagy este, hát itt garantáltan talál munkát
magának, gondolom, hogy a nevelők örömmel fogadnák a
segítséget.
Az épület külső pucolása folyamatban
van, biztosra veszem, hogy Petrozsény egyik legszebb épülete lesz,
a hajdani zárda. A frontja lassan elkészült, és a legsebzettebb
baloldali szárny is szépen alakul. Ez a több éves építkezés
lassan a végéhez közeledik, úgy gondolom, hogy alapítványunk
talán Déva után, ebbe az ingatlanba fektetett bele a
legtöbbet. Ezidáig, - a gyerekeket nézve - úgy érzem, hogy meg
is érte az erőfeszítést.
Alázattal kérlek imádkozzatok,
hogy ez a hihetetlenül szép, valóban a szegény gyerekekről szóló
szolgálat Isten dicsőségére, és népünk javára legyen.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
--
www.magnificat.ro
