Kedves Testvérek!
Itt van az
õsz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a
fákról. Október a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az
ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a
gazdasági válság, melynek méreteit és a mi kis életünkre való
hatásait még nem is látjuk pontosan.
Gondok, bajok,
válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki
utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete és
virágesõben járhat, majd az angyalok által elénk terített
bársonyszõnyegen. Nem: Ö azt mondta, hogy: "ki utánam akar
jönni vegye vállára a keresztet és úgy kövessen
engem!"
Felmerül a kérdés, és sokan nekem is
szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendõje váltság
idején.
Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján
keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát.
Nézzük meg õk hogyan viselkedtek a váltság idején, és kövessük
õket alázattal:
Ismerõs a történet: a 12 éves kis
Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén
elindulnak hazafelé, és egy idõ után észreveszik hogy nincs
velük a gyermek. Szörnyû percek lehettek ezek:
Három
fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:
1. A Szent
Család nem esik pánikba: Abban az idõben a közbiztonság nem a
mai volt, az, hogy egy erõs, egészséges fiút elraboljanak
rabszolgának, nagyon elképzelhetõ. Bármi megtörténhetett,
látták õk már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A
Szent Család uralkodik magán, szépen szisztematikusan elkezdik
keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú
idõ, és mégis amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: "nézd
atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?
Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek
idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az
önuralmat, melyet kemény, keresõ három nap után siker
koronáz.
2. Nem dobják be a törülközõt, fásult
rezignáltsággal, nem ülnek le, és fatalista módon, nem mondják,
azt, hogy ha akarja majd az Úr visszahozza a gyermeket. Nem mondják
azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket
megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan komoly feladatot,
mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta a Szent Fiát, és õk
a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják megoldani a
feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy
Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell legyen
megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És
nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket
a földre szált élõ szeretetet.
3. Összezárnak. Nem esnek
egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelõs
a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te
vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is kitörhetett
volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te beszéltél az
angyallal, te vagy az anya! Mind a kettõjüknek igaza lehetett
volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földre szállt
szeretetet, az Istenembert.
"Atyád és én aggódva
kerestünk.." mondja Mária. Együtt, felelõsen próbálják
elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Õk tudják, hogy
nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és
egyformán sújtja mindkettõjüket, ezért minden erejüket latba
vetve összefognak és együtt oldják meg a feladatot.
Kedves Testvérek a létért küzdeni kell, az erdõben a
kis õzike létével fizet, ha a rejtõzködés, menekülés, életben
maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára
nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben figyelmesen
táplálkozni? Neki ott nincsenek jogai, csak lehetõségei, melyeket
ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása
okosabbá, ügyesebbé, erõsebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által
nõ fel, hogy nagy és szép legyen.
Az emberek világa is
hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító
oroszlán vesz körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A
létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen
beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles
szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetõségeket, és azt
villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a
földön kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a
feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnõtt a
Mennynek Királyné asszonya címhez, mi is felnõhetünk oda, hogy
Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó kemény munkával
megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezetõ utat.
Szeretettel, Cs. t.
www.magnificat.ro
