Kempis Tamás imája
Ó, én szeretett, édes Istenem,
kit most áhítattal magamhoz akarok venni,
Te ismered gyarlóságomat, s a lelki szükséget, melyben szenvedek.
Te tudod, mennyi vétekben vergõdöm, mennyi bûn terhel, mennyi kísértés és tisztátalanság környékez.
Hozzád járulok orvosságért, vigaszt és segítséget nálad keresek.
Ahhoz szólok, aki mindent tud, aki egész bensõmet ismeri és egyedül adhat nekem teljes vigasztalást és segítséget.
Te tudod, miben szûkölködöm, mily szegény vagyok az erényekben. Elégítsd ki hát éhezõ koldusodat, gyújtsd föl hideg szívemet szereteted tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted fényességével. Ne bocsáss el magadtól étlen-szomjan, hanem légy hozzám irgalmas, amint szentjeidhez is gyakran oly csodálatosan irgalmas voltál.
Uram, Istenem, Teremtõm és Megváltóm! Olyan érzelemmel, tisztelettel, magasztalással és dicsérettel, oly hálaadással és szeretettel, hittel, reménységgel és tisztasággal akarlak a mai napon magamhoz venni, amellyel óhajtott és fogadott Téged legszentebb Anyád, a dicsõséges Szûz Mária, ki a megtestesülés örömteljes titkát neki hírül adó angyalnak alázattal és áhítattal így felelt: Íme az Úrnak
szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!
Ámen.
