Találkozás, kézfogás,
szövetség!
Minden mi e földön van és él, a
találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló
szövetségbõl született. A legegyszerûbb sejtek is parányi
atomok közösségébõl épülnek fel. Ha körülnézünk a világban
minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel
összefogva önmagát, megálmodott szép létét meg tudja
valósítani. Az ami, vagy aki, elzárkózik, az magára marad,
elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.
Kárpát-medencei
nagycsaládunkat az összefogás, a befogadó jóság szülte. Árpád
vezér a honfoglaláskor meg tudta szólítani, és egy asztalhoz
tudta ültetni az újonnan érkezett törzseket, de a már rég itt
élt közösségeket is. Nekem olyan jól esik tudni, hogy ezekbõl
az idõkbõl nem kerültek elé üszkös romok, tömegsírok.
Kárpát-medencei nagycsaládunk, a történészek szerint, Árpád
vezérsége alatt, nem kegyetlen csatákból, hanem bölcs
vérszerzõdésbõl, a törzsek egymást szeretettel elfogadó
szövetségébõl született.
Annyira szeretem magam elé
képzelni azt a ragyogó szép tisztást, ahol tanácskozni
összeültek az akkor élt nagyjaink. Szinte látom, ahogyan a
marcona hadfik egymást méregetve, dühösen kardjuk után nyúlnak,
hogy valós vagy vélt igazukért elégtételt kérjenek - de
látom, ahogyan bölcsen, határozottan megfogja karjukat Árpád
atyánk, és szelíden inti õket: "Nézzétek, milyen szép
nagy ez a Kárpát-medence, van itt hely mindannyiunknak, ha
összefogunk, ha bölcsen és jóságosan egymás hóna alá nyúlunk
és váll a váll mellett dolgozunk, akkor itt a magunk, gyermekeink
számára hazát, otthont, egy tündérkertet alapíthatunk."
Milyen
jó lett volna jegyzetelni, rögzíteni ezeket a beszédeket, a
sokféleségbõl egységet kovácsoló Árpád atyánk karizmatikus
gondolatait, vonásait, álmait, mely otthont teremtett számunkra
ezen a földön. Milyen jó lenne ma is újból és újból
felolvasni, meghallgatni, idézni õt.
Az emberek
biztos, hogy elõre gyanakodva figyelték egymást, de aztán
szívüket megnyitotta a szép szó, örömmel hallgatták az éber
szemmel álmodó nagy embert, a közösséget szülõ, és így
népünk atyjává váló vezért. Hallgattak a jó szóra,
magukévá tették az Árpád álmát, pedig akkor, ott olyan kevés
esélye volt annak, hogy a sok törzsbõl, népbõl egy egységes
közösség, egy ország szülessen. A csoda melyben Árpád
atyánk hitt megtörtént, nagyon gyorsan, a másik be és
elfogadásából Európa közepén megszületett egy ország, mely
jóságosan otthont adott mindenkinek. Nem tudom, hogy a sok törzs,
a már a medencében élõ avar, szláv közösségek, és õseim a
székelyek, pontosan mikor és hol tették magukévá ezt a szép
Árpádi álmot, de hiszem, hogy az a nap volt népünk
születésnapja.
Ünnepre születtünk, de ha valamit
szeretnék megünnepelni az egészen biztos, hogy nem Mohács, vagy
az aradi vértanúk emléknapja, de nem is Trianon, vagy 2oo4. dec.
5.-ike, hanem ez a névtelen nap, a vérszerzõdés, a szövetségkötés
napja. Én ezt a napot szeretném gyermekeinkkel, testvéreimmel mind
tudatosabban megünnepelni, újra megélni. Lelkem az Istennel kötött
szövetségbõl született, az Újszövetség gyermeke vagyok,
testem, létem e földi horizonton, Árpád vezér világ felé
nyitott álmából, vérszerzõdésbõl fakadt. Mindkét szövetség
nyitott a közösségre, az új testvérekre, arra, mit Jézus
Krisztus így fejez ki: "legyetek egyek, ahogyan Én és az Atya
egy vagyunk..."
Annak idején könnyes szemmel fogtuk meg
egymás kezét és énekeltük: "Arra születtünk, hogy tiszta
szívvel szerethessünk, boldogok legyünk..." Hittük, hogy ezt
az álmot meg is fogjuk tudni valósítani, ha felnövünk. Papi
életem jelmondata, anyánk, az Egyház, a II. Vatikáni Zsinaton
megfogalmazott szép gondolata: "Isten azt akarja, hogy az
emberiség egy családot alkosson és egymásnak testvérei
legyünk".
Nem leszámolni, háborúzni akarok, hanem
testvérekre találni. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a
testvér felé kinyújtott kezet elõbb-utóbb szeretettel meg fogják
fogni. Hiszem, hogy mindig van tovább, van jövõ, de csak
annak, ki nem magába roskadva bezárkózik, hanem aki mer, a
kölcsönös szeretet nevében elõre lépni, szövetséget
kötni.
Számomra az Úr 2oo9-es esztendeje az életért
vállalt szövetség megkötésének, megújításának az éve lesz.
Szeretném magasba emelni Árpád zászlaját, és hívni mindenkit,
ki itt él a Kárpát medencében, hogy egy lakható, élhetõ
világot, otthont, tündérkertet teremtsünk imádságos kitartó
munkával, sok sok továbblépést keresõ õszinte beszélgetéssel,
a magunk és az ajándékozó Istenünk örömére.
Szeretettel,
Csaba t.
Déva, 2oo9. január 1.
A Képzelt riport dalának szép,
színes szövege:
ARRA SZÜLETTÜNK...
(Képzelt riport)
C F
És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk
C G7 C
Életünkön át, életünkön át.
Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
Induljunk tovább, induljunk tovább.
C F C
Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van,
C F C
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.
Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
Boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.
Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.
Nánánánáná...
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk...
--
www.magnificat.ro
