Szombaton reggel, 2009. január 10.- én,
miután a helyi
atya, Sabau Marius, megszentelte a pusztinai
Magyar Házat,
a Madéfalvi Veszedelemrõl emlékeztünk.
Vajda Éva, magyartanár beszélt a
történetrõl:
„Január 7.-én hajnalban 1350 osztrák katona
körülvette a falut, és két ágyúval tüzet nyitottak az
alvó
falura, majd a katonák rátámadtak a védtelen
lakosságra és vérfürdõt
rendeztek. Az öldöklés
reggel 9 óráig tartott. A mûveleteket
Siskovics
tábornok, Mária Terézia zsoldosvezére vezette, és
Carato alezredes hajtotta végre. A hivatalos jelentések
200-ra,
a Michael Conrad von Heidendorf, a
"lázadás"
elfojtása után kiküldött
bûnfenyítõ vizsgáló bizottság
elnöke 400-ra becsülte
a halottak számát.
A vész után
ezrek, – egyes adatok szerint 5 falunyi
székely közösség –
menekültek Moldvába. A madéfalvi
menekültek gyarapították a
gyimesi és a moldvai
csángók sorait, s õk alapították
késõbb az öt
bukovinai székely falut (Hadikfalva,
Andrásfalva,
Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek
lakói a
19-20. században, több hullámban visszatelepültek a
Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig,
Tolna–Baranyától Buda környékéig, szétszóródva
élnek.
A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont
véglegesen
ott maradtak a Kárpátok külsõ oldalán,
mint: Pusztina,
Lészped, Frumósza, Szerbek".
Mátyás István bácsi is beszélt
a pusztinai
emberekrõl, akik nem csak hogy a székely beszédet
beszélik, hanem, még a nevük után is meg lehet ismerni
hogy
honnan származnak, így vannak a Bilibókok,
Kolumbánok,
Kordák, Páncélok, Kicsik, Feketék,
Kaszapok, Kondorok,
Fazakasok, Csingárok.
Nagyon jó volt a beszélgetés, mert az
asszonyok is
hozzászóltak, esetekrõl, történetekrõl
meséltek,
amiket a gyerekek nagy figyelemmel hallgattak.
Köszönjük a Kecskeméti Nõk a Nemzet Jövõért
Egyesületnek,
hogy a kis ajándékot, amit adtak a negyedik
adventi gyertya
gyújtás alkalmával, most ki tudtuk
osztani a résztvevõknek.
A megemlékezést énekléssel
zártuk.
„Mikor Csíkból kiindultam…"
Tisztelettel
Nyisztor
Ilona
2009. január 11.
)
)
)
