Biró Antal atya, kilencven évesen ezt üzeni nekünk:
Az élet szent - Szeresd a gyereket
(Felelet Európának)
Beborult az ég fölöttünk,
Merre tartasz Európa?
A megfogant gyerek sorsát
Egyedül a nõkre bízta.
A püspök is gyermekbõl lesz
Õ a jövõ ígérete,
Úgy nemzetnek, mint egyháznak
Egyedüli reménysége.
Hány nagy ember, hány tehetség
Csírájában megöletik,
E szándékos önpusztítást,
Elõbb utóbb számon kérik.
Ha e bûntõl vérzik kezed,
Rendüljön meg a te lelked.
Hátha a sok élet között
Egy püspököt gyilkoltál meg.
Gondolatnak is borzalmas,
Hogyha Márton Áron anyja,
Mai modern nõ lett volna,
Akinek az erkölcs nulla!?
Márton Áron püspök nélkül
Az erdélyi magyar sorsa,
Ezer viszály közepette,
A semmibe hullott volna.
Az az anya, ki gyermekét
Szándékosan eltüntette,
Mi tagadás: a nemzetnek
Elsõ számú ellensége.
Mennyi tudós, mennyi szentnek
S nagy embernek az élete,
Egyedül a jó anyánknak
El nem múló dicsõsége.
Az élet él és élni akar,
Isten gyújtja meg a lángot,
Ne oltsuk el bûnõs kézzel,
Amit Isten reánk bízott.
Nem leszünk mi Heródesek,
Az életet szeretni kell,
Az a földi boldog ország,
Mely tele van gyerekekkel.
Veszedelmet szól, vak is látja,
Vészharang szól nemzetünkre,
Hogyha már a temetõk is
Anyák méhétõl kezdõdnek.
Könnyelmûség vagy gonoszság?
Bármint lehet, de visszaüt,
Ily sokszor súlyos bûntõl
Egy nemzetnek élete függ!?
Vészharangot, ha nem hallod
Magyar népem vess magadra,
Az elveszett „ Paradicsom”
Nem jön többé vissza soha!
Ezer év szól máma hozzánk:
Tekintsünk fel a keresztre,
Mondjunk nemet a halálra,
S tegyünk esküt az ÉLETRE!
Kezünket a szívre téve,
Isten elõtt megfogadjuk,
Lelkünkért és nemzetünkért
Az ÉLETET választottuk.
Erdély minden templomában,
Ily esküvel felruházva,
Erdély ország drága népe,
Bízva nézhetsz a jövõbe!
