Nyitva áll az az út mindannyiunk elõtt, melyre
legbensõ emberségünk vágyik: Szeretteinket szeretettel
elfogadni, gondoskodó hûséggel átkarolni és
szépen velük együtt felnõni, belesimulni, Isten csodálatos
ajándékozó szeretetébe.
Gazdasági világválság
van, zárnak be gyárak, üzemek, esnek a részvények, munka nélkül
marad sok százezer ember, még a régi, sokat megélt pénzügyi
szakemberek is csak húzogatják tanácstalanul a vállukat. És
ekkor mi, hívõ emberek csendesen imádkozva összegyûlünk
egy kétezer évvel ezelõtt nyomorúságos szegénységbe született
gyermek oltára körül? A lét hatalmas kérdései gyûrûznek
körülöttünk, és mi együgyû ferencesek válaszként elindulunk
a csíksomlyói kegyszobor másával, kérdéseinkre válaszként
felmutatva azt? Elindulunk egy gyermekét karjában tartó anya
hatalmas, közel két és félméter magas szobrával és körbejárjuk
a dél-erdélyi szórvány plébániákat imádkozva, énekelve,
bûnbánatra, megtérésre szólítva fel testvéreinket?
Sokan
kérdezik: vajon válasz-e a világunk megtorpanására, a ma
kérdéseire a betlehemi barlang, a Szent Család, a Csíksomlyói
Szûzanya? Vajon jelenthet-e a XXI. században is újabb horizontot,
járható, tovább vezetõ utat az élõ Istent kézen fogó,
párjával elõttünk járó Isten-anya csendes, szorgalmas
názáreti élete?
Szent István egész népünk
koronáját a Szûzanya kezébe helyezte. Hunyadi János az Erdélybe
elsõ alkalommal betörõ hatalmas török sereg felett aratott
marosszentimrei véres gyõzelme után, 1444-ben Mária tiszteletére
templomokat, kolostorokat épített Erdélyben, egyet a Csíki
medencében is, a Somlyó hegy tövében. Nehéz idõk járnak, de
már az ezerötszázas évek elején ott állt, a ma is látható
Szép Szûz Mária szobra, a Csíksomlyó hegy tövében, hogy
irányt, fényt mutasson a keresõ embereknek. Õseink legfõbb
példaképe, éjszakában utat mutató, bajban segítõ társa a
magyarok nagyasszonya, Mária. Õ a maga egyszerûségében Szent
Fiához gyûjti a bajban lévõ embereket, a Csíki, Gyergyói -
medencébõl, Gyimes völgyébõl, még a távolabbi erdélyi
területekrõl, sõt Moldvából is. És Csíksomlyón elindul
a csendes csodák áradata, emberek gyógyulnak meg, kezdenek új
életet, haragosok békülnek ki, álmok válnak valóra. Az egyik
legnagyobb csoda talán akkor történt, amikor a nyughatatlan
fejedelem, János Zsigmond, az általa gyakorolt negyedik vallást
próbálta rákényszeríteni a székelyekre. 1567 pünkösd elõtti
napokban, a Térden álló Mindenhatóság, Mária lábánál
összegyûlnek az emberek, imádkoznak, és végül úgy döntenek,
hogy kiállnak az õ hitük, lelki integritásuk mellett. A nõk, a
gyermekek, öregek ott maradnak a Fájdalmas Szûz lábánál
imádkozva, és a férfiak fegyvert fogva elindulnak megvédeni
értékeiket. A történészek szerint, amikor a fejedelem látta a
székelyek eltökéltségét, valószínû komolyabb összecsapás
nélkül meghátrált, és visszavonult. Somlyó hegyének
nyergében azóta is évente, a csata napján, pünkösd szombatján
összegyûlnek több százezren, hogy megköszönjék a segítséget,
hogy megmártózzanak a Szépszeretet Anyjának gyógyító, erõt
adó szeretetében.
Az emberek felnéznek Máriára, és
a karjába simuló kisdedre. Mindarra az értékre, amit ez az
egyszerû falusi édesanya jelképez. Ö a miénk, és nekünk jó
hozzá tartozni! Hiszem, hogy ha minden nehézség ellenére is
Székelyföld tartja magát életerõben, emberségben, vidám
jókedvben, az részben Máriának köszönhetõ. A fenyõk
között még a szerelmek is õszintébbek, és ha az itteni oltár
elõtt az életre szóló igenek hitelesebben csengenek, azt a
hûségben elõttünk járó Szent Családnak is köszönhetjük. Ha
a Kárpát-medencében, ott a Hargita körül, a mostoha körülmények
ellenére is, a legtöbb kisgyermek születik és kapaszkodik
édesanyja karjaiba, akkor az az elõttünk járó Égi Édesanya élõ
jelenlétét jelenti. Ha az emberek felemelt fõvel boldogan otthon
érzik magukat Székelyföldön, a lassan egy évszázada tartó
kisebbségi lét dacára is, az az elõttünk álló, lelkünkbe
szeretettel évszázadok alatt beleégõ, köztünk lakó,
Csíksomlyói Mária kultuszának is a következménye.
Nem
mindegy, hogy egy nép elõtt milyen eszménykép áll, kinek a
nevével az ajkukon gyûlnek össze az emberek, évrõl évre
ünnepelni, találkozni. Székelyföldön nem voltak világi, mulandó
nagyságos hatalmak, akikre örömmel fel lehetett volna nézni,
melyeknek ragyogása, pompája elhomályosította volna a
Szépszeretet anyjának érintetlen vonásait. A Szent István által
elénk állított, és megkoronázott Szûzanya az eszménykép, a
megtartó, összefogó ideál Székelyföldön. Az õ tiszta
élete, kitartó hûsége jegyese, gondoskodó jósága gyermeke
iránt, a mi eszményképünk, mely megõrizte nemcsak fizikai
létünket, hanem vidám jókedvünket, életerõnket, tisztaságunkat
is minden nehézség, és gond közepette.
Fõegyházmegyénk
ezredik nagyböjtjére készül. Szeretnénk mi ferences kisebb
testvérek a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában
összegyûlt több, mint 1500 gyermek számára is láthatóvá,
érthetõvé tenni a népünket megõrzõ, Boldogságos Szûzanyát,
a názáreti Szent Családot. Éppen ezért nagyböjt folyamán
szeretnék zarándok útra indulni házainkba, gyermekeink közé
a Csíksomlyói Szûzanya szobrának hiteles másolatával.
Szeretnénk õt minden házunkba befogadni, gyermekeink bontakozó
életének királynõjévé koronázni. Szeretném, ha mindannyiunk
életmozgató elvévé válna a Mária Magnificátot éneklõ
hálatelt jókedve, Istennek kimondott õszinte igenje, jegyese
iránti hûsége, gyermeke iránti osztatlan szeretete.
Hiszem:
ha meg tudjuk értetni önmagunkkal, gyermekeinkkel, hogy a szerény,
egyszerû názáreti életet élõ Szent család örömteli, dolgos,
vidám együttléte e földön elérhetõ legnagyobb érték és
boldogság, akkor csapkodhatnak körülöttünk a gazdasági válság,
politikai kiszámíthatatlanság hullámai, megmaradunk. Emberi
létünk nem süllyed le a délibábként elõttünk lebegõ anyagi
javak hajszolásában, mulandó földi hatalomért vívott esztelen
háborúskodásban, hanem boldog szabad emberek örömteli életét
élhetjük õseink imádsággal, verejtékes munkával megszentelt
szülõföldjén, a magunk csendes Názáretében.
Szeretettel, Cs. t.
