Bentlakó nevelõk találkozója Szovátán, 2009. február 4.

Kedves Testvérem!

Nagyon szépen köszönöm a leveledet... Örvendek annak is, hogy nagycsaládunkat ilyennek látod, és annak is, hogy vetted a fáradságot és leírtad a tapasztalataidat, meglátásaidat.

Úgy gondolom, hogy nemcsak én, hanem az Alapítvány minden tagjának szól ez a levél ezért tovább küldöm, de mivel nagyon ritkán készül olyan beszámoló, mit a munkatársak írnak egy-egy belsõ rendezvényrõl, ezért az idén nem én írok egy pár sort errõl a találkozóról, hanem engedelmeddel a te leveledet tennénk fel a honlapra, néhány fénykép társaságában, szeretettel, Cs. t.

Tisztelt Csaba testvér

Engedje meg Csaba testvér, hogy pár szóban leírjam tapasztalataimat, életem elsõ nevelõképzõjérõl. Már a hazafelé úton láttam mindenkin, hogy ez egy remek találkozó volt. A buszban sokat beszélgettünk róla, hogy ki mit kapott ettõl a pár naptól és ekkor fogalmazódott meg, hogy mindezt leírom.

Minek köszönhetõ, hogy nagyon hasznos volt ez a pár nap:

* A kollégák nyitottsága. Nem lehet jó találkozót szervezni, alkalmas résztvevõk nélkül. Mind a programokon, mind pedig a szabad idõben a jó hangulat és az egymás iránti érdeklõdés volt a jellemzõ.

* A szervezõk, házigazdák, mûsorvezetõk, elõadók hozzáállása. Kiemelném az elsõ elõadót. Egy több napos rendezvényen nem mindegy hogyan szólítjuk meg legelõször az embereket. Hiszem, hogy a rendhagyó énekórát tartó Atya, minden alapot lefektetett e remek három naphoz. Nevetve tanítani, ez az egyik célunk nekünk is. Valamint volt koordinátora a napoknak és az elõadók kézben tartották és hasznosan ki is használták a rájuk bízott idõt.

* A hely. Szeretném megjegyezni, hogy nincs alkotó kedv teli pocak nélkül. Köszönjük szépen a sok finomságot és a felszolgálást. Este lehetõségünk volt lazítani a helyi pizzeriában, ahol folytatni tudtuk a már megkezdett beszélgetéseket kisebb csoportokban

Miért tartom hasznosnak a nevelõképzõt:

* Jó volt látni, nekem zöldfülûnek, hogy a régi kollégák örülnek egymásnak, és el tudnak beszélgetni egymással, sõt még szabad idejükben társasjátékoznak, vagy csocsóznak együtt. Ez nagy erõt adhat a jövõbe vetett hitünknek. Sok munkahelyen ez nem természetes dolog.

* Én magyarországi vagyok és most életemben elõször tapasztalhattam meg nagyban azt, hogy miként vitatkoznak és mit emelnek ki fõbb problémának az Erdélyben élõ magyarok. Nagyon tanulságos volt számomra ez is. Munkám elején rengeteg mondatot, kifejezést nem értettem, de ma már nem csak a szavakat, hanem az embereket is kezdem jobban érteni.

* Mindannyiunk érdeke, hogy ha egy nevelõ határozatlan idõre érkezik, akkor minél hosszabb ideig maradjon az általa elvállalt családnál. Ebben is nagy segítség, ha tudunk egymásról, egymás gondjairól és örömérõl. Mindenképp pozitív hatása van szerintem a bizonytalan idõre érkezettek döntésében ez a pár nap.

* Egyre nagyobb tapasztalattal bírok, egyre jobban rázódok bele a munkámba és ezt a remek szászvárosi munka közösségnek köszönhetem. Vannak viszont olyan dolgok amiket még így sem tudok megoldani, vannak bennem kételyek és kérdõjelek. Remek élmény volt hasonlóan zöldfülûekkel beszélgetni, kiderült, hogy hasonló cipõben járnak és ha nem is mondtuk ki minden gondunkat bajunkat, mégis úgy érzem sok megoldódott.

* Vannak olyan tapasztalataim, melyeket sem leírni sem elmondani, de még csak lerajzolni sem lehet. Ezeket is fontosnak tartom megemlíteni. Épültem és feltöltõdtem, mint ember is és mint nevelõ is.

* Nem csak mi gondoskodunk a gyermekekrõl, hanem az alapítvány is rólunk. Biztos vagyok benne, hogy minden kollégám megérdemel ennyi kényelmet és törõdést, ami nagyon jól esik. A nevelõképzõ az egyik legjobb befektetése a fõnökségnek, rövid és hosszú távon egyaránt.

Építõ jellegû kritikáim:

* Vannak témák, amiket nem érdemes és nem is szabad csak kisebb csoportokban megbeszélni. A kiscsoportos beszélgetés fontos szerintem és hasonlóan építõ jellegûek lehetnek.

* Lehetne olyan beszélgetés, ahol külön vannak a házvezetõk és a nevelõk. Fontosnak találom azt, hogy olyan beszélgetések legyenek mely most is volt. Egyben voltunk nevelõk és házvezetõk. Láttuk, hallottuk a nagyobb és közepes problémákat. Viszont vannak apró és kicsi problémák, melyek nekünk nevelõknek igen nagyoknak tûnnek. Ezekrõl kötetlenül nem lehet házvezetõk és Csaba testvér jelenlétében beszélgetni.

* Gondolom, hogy érthetõ okai vannak az egyes találkozók hosszának, de javaslom a minimum két teljes napot, szerintem most is tudtunk volna mit alkotni még.

* Év elejére is lehetne egyet szervezni, ennek fontosságát szerintem nem szükséges megindokolnom.

* Valamint komplett ötletcsomagjaim vannak még, hogy milyen játékos építõ jellegû programokkal lehetne színesíteni a találkozókat.

Köszönöm Csaba testvér, hogy megtisztelt figyelmével és remélem, hogy levelemmel én is toltam a szekéren:

Tisztelettel: Vitéz András Gyula.
Szászváros, 2009. 02. 04.