Nyílt levél - tisztelettel Sólyom László Úrnak,
A Magyar Köztársaság Elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
Tiszta szívbõl köszönöm a 2009. február 2-i megtisztelõ meghívását. Jó volt hallgatni az önök bölcs, higgadt pohárköszöntõjét, azt a nyugodt, szókimondó - az ellentéteket is vállaló -, utat keresõ, de egymást tisztelettel elfogadó hangot, melyet mind a ketten használtak - melyre oly rég szüksége van mindkét népnek. Néztem Önöket, és nagyon sok gondolat megfordult a fejemben. Amennyiben nem veszi tolakodásnak, néhányat kisebb testvéri szeretettel megosztok Önnel.
Több száz árva gyermek számára kértek tõlem segítséget az elmúlt közel 20 évben, de még egyetlen gyermek se került az otthonainkba csak azért, mert a szüleit etnikai okokból bántották volna, akár román, akár magyar emberek. A Kárpát-medencében úgy érzem, hogy az etnikai feszültségek - melyeket mindenképpen komolyan kell venni -, Istennek hála lecsengõben vannak. Népeink legnagyobb ellensége a szegénység, az alkohol, a butaság, a lustaság. Leginkább ezen okok miatt mennek szét a családok, és kerülnek az útra, az otthonainkba a gyermekek. Igen, lecsengõben van a nemzetiségi ellenségeskedés, gyûlölködés. A kiengesztelõdésnek jó útján járunk, de még a kölcsönös tisztelet, szeretet elmélyítése érdekében nagyon sok feladat van elõttünk.
Nem is olyan rég, még Martin Luther King idejében is Amerikát a rasszista indulatok szennyezték be. Milyen nagyszerû, hogy az Egyesült Államok értelmisége belátta, hogy kontinensnyi országukat, ha nem akarják anarchiába, egymás kiirtásához vezetõ ellenségeskedésbe süllyeszteni, akkor meg kell tanulják egymást elfogadni, tisztelni, Isten ajándékának tekinteni. Hosszú az út. A politikusok törvényeket hoztak, a mûvészek, írók tudatosan kerestek, és találtak értékeket hordozó személyeket - úgy a fehér, mint a színes bõrû társadalomban -, és õket pozitív példákként állították népük elé. Minden tengeren túli filmben fehér és színes bõrû ember váll a váll mellett harcol a rossz ellen. Nem jelenik meg úgy újság, folyóirat, hogy abban ne szerepelnének ugyanúgy fehér és színes bõrû pozitív hõsök. És ez nem véletlen! Biztos vagyok benne, hogy e tudatos elõrenézés nélkül nem érezné úgy Amerika lakosságának nagy része, hogy egy nagy többséggel megválasztott színes bõrû elnök megtestesíti az Amerikai álmot.
Mi a mi kárpát-medencei álmunk? Mi az Európai Unió álma? Gondolkodóink évszázadok óta arról álmodnak, hogy békében együtt dolgozó, jólétet, biztonságot teremtõ, szabad emberek közössége tegye tündérkertté, ezt a számunkra Istentõl ajándékba kapott földrészt. E szép álom tudatos vállalása, valóra váltása hiszem, hogy mindnyájunk legfõbb célja.
Fontos lenne itt, Magyarországon, ha a hírekben, filmekben, kiadványokban még többször megjelennének a pozitív, értéket hordozó Gáborok, Katyinkák, Vasilék, Igorok, Elenák. Milyen jó lenne, ha Erdélyben, Romániában tudatosan el tudnák ismerni egy-egy más nemzetiségû embernek érték teremtõ, becsületes munkáját, erõfeszítését. Szükséges, hogy a felnövekvõ nemzedékek iskolakönyveiben megjelenjenek a Kárpát-medencében lakó népek, példaképként elõttünk álló tagjai.
Meg vagyok gyõzõdve, hogy a másikat elfogadó, megbecsülõ, személy vagy közösség tiszteletet érdemel, és ez a testvéreinktõl jövõ tisztelet adhatja meg azt a szabadságot, autonómiát, mely a kibontakozásunkhoz szükséges. A szeretet, a másik elfogadása emelhet fel, tehet igazán szabaddá bennünket. Meg kell tanuljuk tisztelni, értékként elfogadni egymást, és úgy gondolom, hogy ebben a munkában az értelmiségnek megvan a maga történelmi felelõssége, melyet ha elmulaszt, akkor oly sok pusztulásra ítélt népcsoport példájára mi is az emberiség fájának letört, korhadt ága leszünk.
Hiszek az elfogadás, a szeretet otthont teremtõ, világformáló erejében, és ebben a hitben imádkozom Önért és a Magyar Köztársaság Állampolgárainak bizalmából kapott, becsülettel hordozott tisztségéért, feladatáért.
Kisebb testvéri szeretettel köszönöm, Elnök Úr amit értünk, erdélyi magyarokért tett, tesz fáradhatatlanul.
Böjte Csaba ofm
