Köszönöm
Eszter, Zsuzsa, köszönöm mindazoknak, kik befogadtak otthonaikba,
szíveikbe!
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat:
minden, ami van a földön, minden Isten szép ajándéka. A tiszta
kék ég, a két dolgos kezünk, egy szál virág, a testvér ki
melletted él, az élet maga, minden, de minden, Isten szép
ajándéka.
Olyan jó ezzel a hittel nézni a
körülöttünk lévõ dolgokat, személyeket, élõlényeket, a
teremtett világot. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk,
mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a
filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó
szeretetében, megajándékozott a színek világával. Hányféle
tarka virág és milyen sok árnyalata a zöldnek, a kéknek, veszi
körül azt kit a jószerencséje Ausztrália földjére hoz. Csak
eukaliptusz fából több mint 5oo-féle van ezen a hatalmas
szigeten. De gondolhatunk az ízekre, mellyel csábítón kínálják
magukat, a csodálatos gyümölcsökre, ételekre. A mi Urunk
Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadta az
Ausztráliába érkezõ embert? Nincs az autónál vaníliás meg
kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van, és az autó meg
van vele! Isten túláradó szeretetében elhalmozta ezt a
hatalmas kontinenset ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzék
magukat ezen a földön az Õ gyermekei.
Számomra
ajándék itt lenni és találkozni az Ausztráliában élõ
testvéreimmel. Öröm volt leszállni a repülõrõl, megérkezni
Sydneybe, Wollongongba, Camberrába, Brisbanbe, Melbourne-be és
hiszem, hogy Adeline-ban is öröm lesz találkozni az ott élõ
emberekkel. Örömmel, reménnyel töltött el minden találkozás,
ebben az Európa méretû, de csak huszonkétmillió lakosú
kontinensen. Hajlamosak vagyunk mi otthon maradottak magunkat
az értékek õrzõinek tekinteni, és úgy gondolni, hogy a
nagyvilág szennyes hullámai szülõföldjüktõl távolabb az
embereket könnyebben elsodorja. Eddigi utam során, csak nagyszerû,
lelkes, szeretetre méltó emberekkel találkoztam, kik kitartó
kemény munkával a semmibõl, - hisz legtöbben csak egy bõrönddel
érkeztek ebbe az újvilágba – szép otthont, létet teremtettek
maguknak, gyermekeiknek. Ezt a kitartó, semmibõl induló, létet
teremtõ követésre méltó példát, szeretném elvinni ajándékba,
minden gyermekünknek. Úgy gondolom, hogy az itt élõ emberek
példája erõt adhatna a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában
szépen felcseperedõ erdélyi gyerekeknek is, hisz õk is
egy-egy bõrönddel indulnak útra. Igen, jó látni, hogy lehet,
boldog létet, szép egzisztenciát teremteni, még egy teljesen
idegen földön is, hol az ember nem ismeri a nyelvet, a szokásokat,
ha társat keres magának és becsületes munkával, kitartó
szorgalommal megy elõre élete útján.
E szép példán
kívül, Istennek hála Ausztráliában élõ testvéreimnek
megköszönhetem, az erdélyi magyarsággal együtt, az õ
jóságukból, adományukból születendõ gyergyószentmiklósi
gyermekvédelmi központot. Reméljük, hogy ez az új ház, nemcsak
szép lesz, hanem egy kacagással, jókedvvel, becsületes tanulással
telt élõ emlékhelye is lesz, az Ausztráliában élõ, onnan
szülõföldjükre szeretettel, ajándékozó jósággal
visszagondoló magyar testvéreimnek. Az új ház, a világot átívelõ
összefogás élõ, kacagó emlékmûve kellene legyen!
Kedves
Ausztráliában élõ magyar testvéreim, Istentõl azt kérem
számotokra, hogy életetek minden napja ajándék legyen, ezen a
gyönyörû földön. Munkátok, szavaitok, ti magatok is, kedves
simogatások, Teremtõnk gyógyító, áldó, felvidító leheletei
legyetek ott ahol éltek, azok számára, kik befogadtak szeretettel
benneteket. Imádkozom, hogy jóságotokat, bölcs szereteteteket
megtapasztalva e föld lakói áldják, a Teremtõ Istent, és
szeressék még jobban a mi drága nemzetünket.
Szeretettel
és hálával, Csaba t.
