Kedves Gyerekek! Szeretett,
Munkatársaim, Testvéreim!
Lassan végére érünk
az ausztráliai tartózkodásnak. Nagyon szép napok vannak
mögöttünk. Igazából minden tervbe vett állomásra eljutottunk,
és messze az elképzeléseim felett sikerült minden találkozó,
program. Sok-sok értékes, kedves embert ismertem meg. Bátran
elmondhatom, hogy itt a munkátokat mindenki nagyon nagyra tartja,
értékeli. Sok-sok beszámolót tartottunk, és mindig telt
templomok, zsúfolt közösségi otthonok elõtt. Én álmomban sem
gondoltam, hogy ilyen jól szervezett magyar közösségek, értékes
közösségi házak, idõs otthonok vannak itt, a világ túlsó
felén. Az itt élõ Magyaroktól nagyon sokat lehetne tanulni, hisz
bár szinte mindannyian egy-egy bõrönddel érkeztek ide a világ
végére, mégis becsületes munkájukkal, nem csak a saját maguk
otthonaikat teremtették meg, hanem összefogva, kisebb-nagyobb
templomokat is, közösségi házakat is vásároltak, építettek.
Itt semmi sem siránkozásból, meg külföldi adományokból
született, hanem életrevaló, kemény, kitartó munkából. És
lám, most ezek a nagyszerû emberek, bár közülük sokan
földön-futóként érkeztek, most felemelt fõvel, szeretettel
segítettek, hogy létrehozzunk Gyergyószentmiklóson egy új
bentlakó otthont.
Szívbõl remélem, hogy meg tudjuk
építeni 2oo9 szeptemberéig az új házat, melyet egy éjszakába
nyúló beszélgetés alatt, úgy döntöttünk, hogy a Szent
Keresztrõl neveznénk el. Itt az égen olyan szépen ragyog a Dél
Keresztje csillagkép, és ez a csillagkép van az Ausztrál zászlón
is, így arra gondoltunk, hogy házunkat, Krisztus Urunknak itt a
déli félteke egén ragyogó hatalmas keresztjérõl, Dél
Keresztjérõl nevezzük el. Szeretném, hogy ha majd az égre néznek
az itt élõ testvéreink, akkor tudják, hogy munkájukból,
áldozatos szeretetükbõl ragyog egy otthon, sok sok kis mosolygós
csillag szemû gyermekkel, immár Erdély földjén is. Szeretném ha
ez a ház, Gyergyószentmiklóson, mindannyiunkat emlékeztetne, kik
otthon élünk, hogy itt Ausztráliában milyen sok igazi jó ember
él, kik imádságos szeretettel nagyon sokszor könnyes szemmel
gondolnak ránk. Hiszem, hogy ez a ragyogó szimbólum, Krisztus
Urunk áldozatos keresztje, melyben mindannyian egyek vagyunk,
összefog és testvéri együvé tartozásunknak, élõ, üdvösséget
adó emlékmûve lesz.
Isten irgalmas szeretetével
ölellek, Cs. t.
