„Kelj föl, Afrika és vesd le
magadról a múlt és a jelen terheit” - XVI. Benedek pápa
homíliája Angolában, a luandai szentmisén
Egy
millió hívõ vett részt vasárnap délelõtt azon a szentmisén,
amelyet a pápa Angola fõvárosában, Luandában mutatott be Afrika
déli részének fõpásztoraival együtt. A vendéglátó ország
püspökei mellett jelen voltak Botsvana, Szváziföld, Dél-Afrika,
Lesotho, Mozambik, Namíbia és Zimbabwe fõpásztorai, akik közös
püspöki konferenciát alkotnak. A trópusi hõség ellenére a
hatalmas hívõsereg az afrikai liturgikus szokások jegyében
énekekkel, táncokkal, életerõs karlengetéssel és
testmozdulatokkal kísérte a szentmise különbözõ fázisait. A
hatalmas térség a pápai szentmise helyszíne a végtelen óceánra
nézett. Ez volt gyakorlatilag a Szentatya afrikai útjának a
befejezõ napja, hétfõn már csak a búcsúzás szertartásai
lesznek. A pápa három napot töltött Kamerunban és ugyanennyit a
közel harminc éves polgárháború után végre a megbékélés
útján járó egykori portugál gyarmaton, Angolában.
Homíliájában
a Szentatya hálát adott Istennek, hogy Péter apostol utódaként
mutathatta be ezt a szentmisét Afrika számos országából érkezett
püspök testvéreivel. A pápa angolul és portugálul intézte
szavait a Krisztus nevében egybegyûlt hívõk nagy sokaságához. A
szentmise elsõ olvasmánya, a krónikák második könyvébõl vett
rész, amely leírja a jeruzsálemi templom teljes pusztítását
aktuális üzenetet jelent Angola számára. Az ország népe
évtizedeken keresztül megtapasztalta a polgárháború rombolását,
családok és egész közösségek széthullását. A háborúk
valóban elpusztítanak minden értéket, az emberi fáradozás
minden eredményét, sõt még a reményt is, amely értelmet ad
emberi életünknek. Mindez sajnos érvényes szinte az egész
földrészre, a különbözõ helyeken történt, vagy még ma is
dúló polgárháborúkra, a gyûlölet és a bosszúállás pokoli
örvényére és arra, hogy jószándékú emberek egész
nemzedékeinek igyekezete örökre elenyészett. Mindebbõl pusztulás
és igazságtalanság származott. Megalázták közös
emberségünket, elárulták azt a hivatásunkat, hogy a másik
emberben felfedezzük a testvért.
Merítsünk vigaszt
Pál apostol szavaiból, akinek ebben az évben emlékezünk
születése két ezredik évfordulójára. Szent Pál arra tanít
bennünket, hogy mi az élõ Isten temploma vagyunk, hogy Isten ott
él mindazok szívében, akik bizalmukat Krisztusba helyezik.
Krisztus Testének egységében az egyház ma is arra kér bennünket,
hogy ismerjük fel a szeretetre és megbocsátásra hívó Isten
szavát, Aki azt várja tõlünk, hogy legyünk irgalmas szeretetének
hírnökei a közösségekben, az iskolákban, a munkahelyeken, a
társadalmi és politikai élet minden területén.
A
pápa szentbeszédében ezután az igazi nemzeti kiengesztelõdésre
kérte a szentmisén jelen lévõ hatalmas hívõsereget. „Azért
jöttem Afrikába – mondta -, hogy a megbocsátás, a remény és a
krisztusi új élet üzenetét közvetítsem nektek. Három nappal
ezelõtt Yaoundéban közzétettem a második afrikai rendkívüli
szinódus munkadokumentumát. Az afrikai püspökök római
megbeszélései során azzal foglalkoznak, hogy az afrikai egyház
hogyan szolgálja a földrészen a kiengesztelõdés, az igazságosság
és a béke ügyét. Arra kérek mindenkit, hogy minden afrikai
testvérünkkel együtt imádkozzatok erre a szándékra, hogy e nagy
földrész keresztényei megtapasztalják Isten irgalmas szeretetének
gyógyító erejét, hogy az egyház Afrikában fiai és leányai
tanúbizonyságán keresztül váljon a kiengesztelõdés helyévé.”
Isten szava nem ismer határokat. Isten soha nem gondolja azt rólunk,
hogy elvesztünk. Mindig arra hív bennünket, hogy ne veszítsük el
a reményt és megadja ehhez a szükséges erõt is.
A
pápa végül Angola és egész Afrika fiataljaihoz intézte
felhívását. „Kedves barátaim – mondta – ti vagyok hazátok
és e földrész jobb jövõjének záloga, növekedjetek a
Krisztussal való barátságban, aki az út, az igazság és az élet.
Személyes példátokkal segítsétek társaitokat az evangélium
szépségének felfedezésében. Az egyháznak szüksége van a ti
tanúbizonyságotokra. Angola és Afrika, kelj föl, tekints
reménységgel a jövõ felé, bízzál Isten ígéretében, élj
lélekben és igazságban. Ezáltal építed a kiengesztelõdés, az
igazságosság és a béke jövõjét.”
A luandai
szentmise végén a pápa elimádkozta az Úrangyalát. Mária, a
Béke Királynéja közbenjárására bízta Angolát és a
szomszédos országokban, a Nagy Tavak régiójában ma is pusztító
háborúk megállítását. „Fiad, a Béke Fejedelme gyógyítsa
meg a szenvedõket és támogassa azokat, akik a párbeszéd és a
tárgyalások útján próbálják elõre vinni az erõszak
megszüntetésének fáradságos feladatát.”
