Fõegyházmegyénk 1ooo éves születési évfordulója, egyfelõl hátranézésre, de ugyanakkor a holnap tudatos vállalására is késztet mindannyiunkat.
Ezer év: mennyi küzdelem, harc, újrakezdés? Reménybõl, kitartó munkából hány kis falú és nagy város, templom és iskola született az ezer év alatt? Hányszor kondultak meg fõegyházmegyénk templomainak harangjai, hogy örömünnepre, keresztelõre, esküvõre hívják az embereket, de hányszor szaggatta szét a csendet, a bajban félrevert harangzúgás, a temetésre hívó lélekharang sírása?
Ki tudná megszámlálni, hogy hány megtört szívû bûnös, a feloldozó pap szavaiból erõt merítve, kezdett új életet? Hány ragyogó szemû fiatal és idõs járult hittel az Úr asztalához, hogy találkozzon az oltáriszentségben köztünk lakó élõ Istennel? Bérmáló fõpásztoraink imájára, hány szebbre, többre vágyó lélekre szállt le a Szentlélek életadó ereje, fénye. Tudósok, tanárok, papok, orvosok, földmívesek, és iparosok milyen hosszú sora kígyózik imádságos kitartó munkával ebben az ezer évben, gazdagítva, táplálva nemcsak népünket, hanem az egyetemes emberiséget is.
Ezer év: álmok, kudarcok és sikerek, a mi nagy családunk közös története, mely meghatároz, mely összefog bennünket, mely egy nagy családdá formálja népünket. És ezen a sok-sok éven keresztül, mint egy aranyszalag, mely mindenütt jelen van, ott ragyog a Szent István által, királynõnkké koronázott Mária csodálatos jelenléte. Patrónánk, a Magyarok Nagyasszonya, Mária mindig, mindenben velünk volt, velünk van. Hányszor fordulhattak õseink imádságos szeretettel, örömükben és bánatukban Szûzanyánkhoz? Rózsafüzért mondó népünk mindennapi olvasója, lelki eszmélõdésünk tankönyve, az örvendetes, a fájdalmas, és a dicsõséges titkok átimádkozása, a csendes "máriás" szemlélõdés. A "Térdenálló Mindenhatóságtól", Máriától tanulunk Igent mondani az életre, a gyermekáldásra, az áldozat vállalására. Õ a mi példaképünk, hogy alázattal Istent hordozva, jókedvvel, szeretettel szolgáljuk testvéreinket, de tõle szeretnénk erõt nyerni keresztünk hordozásához a szenvedésben. Tõle tanultunk jókedvet, Magnificatot éneklõ életörömet, mely népünk vidám lelkületének a forrása. Mindannyiunk végsõ bizalma, hogy gyengeségeink ellenére, anyai szeretettel majd kézen fog és halálunk óráján elvezet Szent Fia országába, hogy részesítsen az Õ mennyei dicsõségébõl.
Évszázadokon keresztül nem volt senki más, kit népünk tiszta szívvel megkoronázott volna, kinek ünnepeire önként, évrõl-évre, újból és újból dalolva összegyûlt volna. Soha senki más emberrõl nem írtak Erdély földjén olyan sok verset, dalt, nem festettek, faragtak olyan sok mûalkotást, mint Máriáról. Isten teremtette szép családunk édesanyja, a napba öltözött Mária! Mi az Õ népe vagyunk, gyermekei az Õ szellemi örökségének hordozói! Kis Máriák Erdély földjén!
Számunkra az ezer éves évforduló nem egy vízválasztó, nem kell felülvizsgáljuk az eddigi életünket, hogy új irányvonalakat tûzzünk magunk elé. Jó úton jártunk! Nekünk csak egyetlen dolgot kell tegyünk: még nagyobb lendülettel és hittel belevessük magunkat Mennyei Édesanyánk példájára, Teremtõ Istenünk karjaiba.
Ezer éves jubileumunk alkalmával, mondjunk igent a holnapra, az életre, Isten velünk kapcsolatos csodálatos terveire. Legyen továbbra is Mária a mi Mennyei Királynõnk! Szent István példájára tudatosan mi is ajánljuk fel létünk, családunk, népünk lelki koronáját Nagyasszonyunknak! Hegyeink közé zárt életünk, legyen a názáreti csendes szeretettel egymásra figyelõ Szentcsalád élete. Mindennapi munkánkban legyen eszményképünk, az emberekkel csendesen együtt dolgozó Istenember, ki Mária karjai között látta meg e gyönyörû világot, és Mária karjai közül hullott a sírba, honnan dicsõségesen feltámadott.
Ez a mi utunk, és ezért tudatosan megszenteljük ezt a plakettet, melyen népünket jelképezõ Magyar Szentkorona, Máriának újból fel van ajánlva. Ezt a jubileumi emléket, mi imádságos szeretettel elhelyezzük otthonunk falán, hogy soha ne felejtsük el, hogy a mi királynõnk, létünk irányítója -Nagyasszonyunk, és az a szeretet és jóság, mely vezette õt Jézus Krisztus hordozásában, szolgálatában.
Nagyasszonyunk Mária, Szent István királyunk téged választott népünk eszményképének, királynõjének. Te vezettél ezer éven keresztül jóban-rosszban, a te anyai szereteted óvott s védett mindennapjainkban. Az életre, Isten akaratára igent mondó, a te názáreti csendes életed, Krisztust a golgotáig követõ szereteted, a mi élet utunknak is az iránytûje. Tudatosan melletted, veled döntünk e szent jubileumon. Szép Szeretet Anyja, Mária, fogjad szorosan a kezünket és vezessél tovább, mert veled szeretnénk tovább építeni Szent Fiad országát Erdély földjén.
Szeretettel,
Csaba t.
)
