Nevetséges, hogy a trónörökös muszlimmal és hottentottával
is köthet házasságot, de katolikussal nem. Alice Thomson és
Rachel Sylvester interjúja a leköszönõ westminsteri érsekkel,
Cormac
Murphy-O'Connorral.
„Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság,
harag, jóra való restség. Néha úgy érzem, Nagy-Britannia a hét
fõbûn fogságában van. Arrogáns politikusok, pénzsóvár
bankárok, kéjelgõ mûsorvezetõk, dühös szakszervezeti vezetõk,
elhízott gyerekek, egymással versengõ kereskedõk és lecsúszott
emberek, akik nem dolgoznak. A vészmadaraknak azt üzenem: a brit
társadalom nem megtört, hanem összetört.”
A westminsteri
érsek szerint a gazdasági válság észhez fogja téríteni az
embereket és „az önzõ kapitalizmus végét jelenti”. „A
recesszió olyan pillanat – egyfajta kairosz –,
amelyben az egész országnak el kell gondolkodnia azon, hogy honnan
fakadnak az általunk vágyott értékek és erkölcsök. A
kapitalizmust szabályokkal és erkölcsi célokkal kell
aládúcolni.”
„Nagyon szomorú, hogy sokan elveszítik a
munkájukat, de a recesszió idején az embereknek a barátaikban,
szomszédjaikban, családjukban és azokban a dolgokban kell bízni,
amelyek valóban fontosak számukra. Ez jó alap lehet. Azt hiszem,
az emberek kicsit eltévedtek. Már igen nehéz gyermeket nevelni az
általunk helyesnek tartott értékek szerint. Nézzünk szembe a
tényekkel: énközpontú, egyre inkább fogyasztói, utilitarista
társadalomban élünk, értékeink és erkölcseink
elsatnyultak.”
Az árát is meg kell fizetnünk
„Vannak,
akiknek túl sok van. Nem egészséges dolog, ha az ember annyit ér,
amennyire gazdag. Az ember értéke attól függ, hogy ki õ” –
fogalmazott az érsek, s példaként említette a londoni bankok
bónusz-kultúráját. „Remélem, az emberek észhez térnek.
Érthetetlen, hogy miért kapnak ilyen nagy bónuszt, ezeket
egyszerûen eltörölném.” A bankárok – mondta O'Connor –
„csak hasznot akartak termelni gyorsan, és azt gondolták,
folytathatják bombaüzleteiket a túlzások megkérdõjelezése
nélkül. Az ipar erõsen a pénzre összpontosít. Rossz úton
járunk, ha ezt nem támasztjuk alá erkölcsi érzékkel és
szabályokkal, amelyek világossá teszik, hogy a pénz csupán
eszköz.”
Az érsek nem a kormányt hibáztatja:
„Mindenki sorra vette fel a kölcsönöket, a bankok meg
adtak. Az emberek egyre csak vásároltak. Azt hiszem, a vásárlás
egyfajta ûrt tölt be. Ha van egy autónk, akkor már egy
második is kell. Mindenki a legújabb sportcipõt és ruhát akarja.
Szörnyû látvány, ha elmegyünk vendégségbe, és a gyerekszoba
sarkában százával állnak az alig használt játékok. Ez
tékozlás. A gyermeknek biztonságra és szeretetre van szüksége,
nem játékok sokaságára.”
„Lehetséges, hogy az egyház
veszített a bizalomból. Többször kellett volna megszólalnunk. A
recesszió nem Isten büntetése, hanem egy bizonyos életmód
következménye. Ha olyan életet élünk, amelyet felemészt az
élvezetek halmozása és a kapzsiság, annak az árát is meg kell
fizetnünk” – fogalmazott az érsek.
Murphy-O'Connor úgy
véli: a hatvanas évek sok mindenért felelõssé tehetõ. „A
liberalizmus elfogadható, amíg nem válik kicsapongássá. Az
egyéjszakás szex nagyon veszélyes. Nagyon haragszom az iskolákra,
mert az a vágy hajtja õket, hogy a gyereknek mindent megtanítsanak
a szexrõl. Ha bemegyek egy iskolába, és beszélgetek a
gyerekekkel, mind azt mondják: 'Ha felnövök, szeretnék
letelepedni, megházasodni és családot alapítani.' Ezt kell
támogatni, nem pedig arra megtanítani, hogy hogyan éljen szexuális
életet, mert attól majd minden rendben lesz. Mert nem lesz
rendben.”
Ne féljünk kimondani, hogy keresztény
ország vagyunk!
„Az iskolákban nem kap elég hangsúlyt
a kereszténység” – mondja az érsek. „A gyerekeknek
elõbb kellene a kereszténységrõl tanulniuk, mint a diwaliról
vagy a ramadánról. Ne féljünk kimondani, hogy keresztény
ország vagyunk! A római katolikus a muszlimok segítségére
lehetnek a brit társadalomba való beilleszkedés kapcsán” –
mondta Murphy-O'Connor: „Még akkor is, amikor kisfiú voltam, az
ország gyanakodva nézte a római katolikusokat. Tony Blair is úgy
gondolta, nagyon nehéz lesz áttérnie a katolikus vallásra, amíg
miniszterelnök. A dolgok mára megváltoztak, de nem eléggé” –
hangsúlyozta az érsek. „Nevetséges, hogy a trónörökös
házasságot köthet muszlimmal vagy hottentottával, de katolikussal
nem. Károly herceg anglikán vallású, ezért a következõ
koronázásnál anglikán szertartást kell végezni – de
ennek már valamilyen módon be kell vonnia a többi vallást
is.”
Magyar Kurír
)
