Szórványok egyesítése – Tudományos
konferencia Kolozsvárott
Kitekintõ - Adamov
Dávid, Ádám Biborka, Klotz Péter
Ha a kisebbségi lét az identitás megõrzéséért
folytatott mindennapi erõfeszítésekkel terhelt, akkor ez a
megállapítás különösen igaz a szórványban élõ magyar
kisebbségekre. De hogyan élik meg a szórványban élõk ezeket az
erõfeszítéseket? Melyek azok a pozitív kezdeményezések, amelyek
erõt adhatnak, és példát mutatnak a többieknek? Adaptálhatóak-e
ezek a példák valamennyi határon túli közösségre?
Többek között ezekre a kérdésekre kereste a
választ a Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztetõ Fórum
(ENCEF) által Kolozsvárott 2009. április 3-4-én szervezett
„Szórványok egyesítése” címû tudományos konferencia,
amelyen politikai döntéshozók, tudományos kutatók és a civil
szféra képviselõi osztották meg egymással tapasztalataikat. A
Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával megvalósult
konferenciának különös aktualitást adott, hogy 2009. március
25-én a Kárpát-Medencei Magyar Képviselõk Fórumának keretein
belül megalakult a Szórvány Tanács, amelynek feladata javaslatok
megfogalmazása a döntéshozók számára a szórványosodás
folyamatának megállítására. (A két szórványtanácsról
bõvebben itt
olvashat.)
ENCEF
Nemzetiségi civil szervezetek összefogásával
2005. áprilisában, egyesületi formában alakult meg a
Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztetõ Fórum (ENCEF),
amelynek célja a sajátos nemzeti kisebbségi érdekek
megjelenítése, valamint a nemzetiségi civil szervezetek,
közösségek és magánszemélyeket összefogása, európai szintû
képviselete. A szervezet hosszabb távú célja, hogy e szervezetek
között jól mûködõ kapcsolati hálót hozzon létre, amely
elõsegíti a nemzetiségi érdekérvényesítés hatékonyságát,
az Európai Unió, tagállamai és a civil szféra között.
A
rendezvényt Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar fõkonzul
is jelen volt, és megnyitójában a szórványokra vonatkozó
nemzetstratégia kialakításának fontosságára hívta fel a
figyelmet. Egység, jól koordinált és hatékony lépések nélkül
– amelyek közül különösen az anyanyelvi oktatás bír
kiemelkedõ jelentõséggel – egy évtizeden belül a
szórványközösségek jelentõs részének a beolvadásával,
beolvasztásával kell számolnunk – hívta fel a figyelmet.
A
konferencia megnyítója (ENCEF)
„Össze kell terelni a
nyájat” - mondta Tõkés László európai parlamenti
képviselõ, és ezen egység és összefogás mindenki számára
követendõ példája lehet az elmúlt hónapok erdélyi magyar
politikában bekövetkezett változása. Sajnos – az eddigi magyar
erõfeszítések ellenére – a kisebbségi kérdés sokszor még ma
sem éri el az Európai Unió ingerküszöbét, de ezt a küzdelmet
tovább kell folytatni annak érdekében, hogy a globalizáció a
kisebbségek számára egyben ne jelentsen asszimilációt is.
A
nemzeti-nemzetiségi arányok elõször a XIX. század végén
késztették cselekvésre a nagypolitikát, majd a XX. században a
kérdés a politika, a tudomány és a szépirodalom területén
egyaránt kiemelt téma volt. Pozsony Ferenc professzor
(Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia
Tanszékének professzora) a nemzetiségi elit különös szerepére
mutatott rá elõadásában: a magyar arisztokrácia és a
nyugat-európai kapcsolatokkal rendelkezõ szász értelmiség
eltûnése felgyorsította a nemzetiségek beolvadását.
Rávilágított arra is, hogy a szórványban és kisebbségben élõk
gazdasági megerõsítése megmaradásuk elsõdleges feltétele.
Keszeg Vilmos professzor (Babeº–Bolyai
Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének
vezetõje) a Vajdahunyad környéki, dévai és mezõségi
szórványban élõk életvezetési stratégiájának tanulmányozása
során arra a következtetésre jutott, hogy szórványban élõ
kisebbségek számára a párválasztás, majd az ezt követõ újabb
döntések (egyházi esküvõ, otthoni nyelvhasználat, gyermekek
oktatása) indítja el a teljes vagy részleges asszimilációhoz
vezetõ okfolyamatot, amelyrõl azonban az érintettek nem szívesen
beszélnek. A szórványléttel együttjáró mindennapi nehézségek
kivédésének gyakori módja a lakóhely megváltoztatása, a
tömbmagyar területekre vagy az anyaországba való átköltözés.
A konferencián egyaránt elõadást tartott a KMKF Szórvány
Tanácsának elnöke, Vetési László és Göncz László
szlovéniai magyar parlamenti képviselõ, a MeH kezdeményezésére
létrejött Szórvány Tanács elnöke. Utóbbi a szórványban élõ
magyarság helyzetének rendezésére stratégia megalkotását
sürgette, amely megvalósításában az anyagiak és a szervezettség
mellett az abban közremûködõ embereknek van kiemelkedõ szerepe.
Álláspontja szerint a szórványok helyzetét az anyaország is
egyre komolyabban veszi és a szakértõk bevonásával készíti elõ
a szükségek lépéseket.
Vetési László az erdélyi
szórvány-területek bemutatását követõen kitért a
szórvány-definíció gyakorlati nehézségeire. A tudomány
álláspontja szerint szórványnak minõsül a százezres kolozsvári
magyarság, ugyanakkor a zárt közösségekben élõ erdélyi
cigányság nem. A szórvány közösségekben sajátos
csoportlélektani kontroll érvényesül. A kontroll erõsségétõl
függõen beszélhetünk mániákus (purifikáló) magyarról,
közepes és laza kontrollal élõkrõl, pungamagyarokról (a román
punga – zacskó szó után, utalva a román szavak túlzott
gyakoriságára), valamint az identitásukat vesztett asszimilált
magyarokról. A magyarországi segítség mellett azonban rendkívül
sok múlik a szórványban élõk identitásának megerõsítésén,
a tömbmagyarsággal ápolt országon belüli kapcsolatok –
jelenleg messze nem kihasznált – fejlesztésén.
A
konferencia rendkívül érdekfeszítõ elsõ
kerekasztal-beszélgetésén az ifjúságpolitikával és a civil
önszervezõdéssel foglalkozó szakemberek (Kalapis Stoján,
szalézi szerzetes, a muzslyai Emmaus Kollégium vezetõje; Jenei
Károly, a kárpátaljai Viski Református Gyülekezet beosztott
lelkésze; Németh Attila, a Kallós Zoltán Alapítvány
képviselõje és Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyarok
Szövetségének alelnöke) osztották meg a hallgatósággal
gyakorlati tapasztalataikat a szórványban mûködõ kollégiumok,
iskolák mindennapjairól, küzdelmeirõl és – amint az a
beszélgetésen részt vevõk szavaiból egyértelmûvé vált –
fejlõdésérõl. Ilyen pozitív példákkal szolgál a dévai Böjte
Csaba ferences szerzetes által mûködtetett iskolahálózat
(amelynek petrozsényi tagozatát Ács Éva mutatta be
részletesen), a Kallós Alapítvány vagy a délvidéki Szórvány
Alapítvány tevékenysége, valamint a moldvai magyar anyanyelvi
oktatás elmúlt évtizedben elért eredményei.
A második panel
(ENCEF) A második, gyakorlati tapasztalatokban gazdag
kerekasztal-beszélgetésen Sógor Csaba, az Európai
Parlament Néppárti Képviselõcsoportjának tagja moderálásával
a szórványkérdés központi problémája, az anyanyelvi oktatás
került terítékre. A beszélgetés résztvevõi (Viola Lujza,
a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökségi tagja;
Kocserha János, a kárpátaljai Aknaszlatina alpolgármestere;
Zilizi Zoltán, a felvidéki Gímesi Alapiskola pedagógusa és
Németh Attila, a Kallós Zoltán Alapítvány képviselõje)
országuk magyar anyanyelvi oktatásának bemutatása mellett a
gyakorlatban is bevált módszereiket ismertették. Az anyanyelvû
oktatás megtartása érdekében kiemelt fontosságú a szülõkkel
való kapcsolattartás, annak tudatosítása, hogy az anyanyelvi
oktatási rendszerben is van lehetõség a társadalmi
felemelkedésre, továbbá a szórvány anyanyelvi oktatást
biztosító kollégiumok, iskolák támogatása, ahol a bensõséges
légkör megteremtésén túl egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni
az oktatás minõségére és a napi gondok orvoslásán túlmutató
hosszútávú tervezésre.
A konferencia tapasztalatai
alapján a szórványban élõ magyar kisebbség megmaradása,
anyanyelvének és kultúrájának megtartása érdekében
kulcsfontosságú az anyanyelvi oktatási hálózat megtartása,
fejlesztése, ugyanakkor – mint ahogyan azt számos hozzászóló
is megfogalmazta – kiemelt szerepet kell adni a kisebbség
megmaradását és a nemzetiségi elit megerõsödését lehetõvé
tevõ gazdasági alapok megteremtésének. Sógor Csaba EP képviselõ
szavai szerint pozitív szellemmel, a rendelkezésre álló anyagi és
szellemi erõforrások felhasználásával, egymással összefogva,
apró lépésekkel lehet elõrehaladni és hosszú távú sikereket
elérni. Ha az egyes – a konferencián megismert – példák nem
is alkalmazhatóak változtatások nélkül mindenhol, a belõlük
fakadó tapasztalatok hasznos segítségül szolgálják mind a
konferencia résztvevõinek, mind a Szórvány Tanács szakértõinek
munkáját.
